Századok – 1947
Ismertetések - Makkai László: Erdély története. Ism.: Veress Endre 250
254 ч ISMERTETÉSEK A Nemzeti királyság Erdélyben című VII. fejezet Zápolya Jánosnak Habsburg Ferdinánddal való küzdelmével vezet be az Erdélyi fejedelemség történetébe. De kár voll ,.Szapolyait" írni, ahogy sem kortársai soha nem nevezték, sem az oklevelek, lévén ő a boszniai Zapolia községből származott ember, miként azt kortársa: Forgách Ferenc reánk hagyta, az újabb kutatás szerint pedig a Hunyadiakkal atyafiságban. Ezért nem kellett volna a régies," helyes írásmódot elvetni, melyet Szilágyi is következetesen használt, sőt még Fraknói Vilmos is Zápolyait írt. A Mailát (Mailad) István vajdáról szóló rész elején pedig meg kellett volna említeni — a teljesség kedvéért — oláh származását. miután atyja Havasalföldéből átjött és I'ogarasban megtelepedett bojár volt s mint Makkai is írja: a Hunyadiak közeli rokona. Sőt; nem ártott volna azt is megmondani, bogy bizony ö sem tudott írni, mivel még sajátkezűeknek jelzett mpr-aláírásait is íródiákjai írták, mint például Mágócsy Gáspárét, aki csúzos bántalmai miatt igen nehézkesen írt s kutatásaimban mindössze egyetlen sajátkezű aláírására akadtam. (Közöltem 1555-i le,veiéről Gyula város- oklevéltára [Budapest, 1938] 253. lapján hasonmásban.) Egyébként is sajnálatos, hogv szerzőnk itt-ott nem követte Szilágyi előadását, amely sok helyen oly ötletesen meggyőző, hogy ma is fennáll és jobb megállapítással vagy okfejtéssel nem pótolható. Ekként Mailát István még a saját nevében Görgényben 1539-ben kelt magyarnyelvű frigy!ev:elet sem írhatta alá, sőt a 17 frigykötő főúr közül nyolcnak van aláírása 16-nak meg csupán gyűrüpecsétje. inig három mindössze keresztvonását tette reá a nagyfontosságú okmányra. (Kiadva a Történelmi Tár 1878. évf. 183—4. 1.) Amit tehát Mailát István életrajzírója róla ír, hogy „nevelésének a kor színvonalán kellett állania", az minden alapot nélkülöző puszta feltevés! (Majláth Béla: Majlát István életrajza 6. 1.) Amit Martinuzzi Fráter Györgyről olvasunk, abban semmi új nincs, mert Makkai is a barát ügyes megtévesztő természetében hisz, amit Horváth Mihály vetett botorul az irodalomba, melyben — kritikátlanul — mindenki vakon követte, nemzedékeken át. Senki nem kételkedett igazságában, mindaddig, míg néhai Kropf Lajos, Londonban élt éleseszü írónk ki nem mutatta egyik jeles tanulmányában, mily dőreség volt a Magas portáról azt feltételezni, hogy félrevezethette a barát, mert ha Fráter György csakugyan lehetségesnek tartotta — úgymond — azt, hogy a törököt ámítással és színleléssel, hazugságokkal és hízelgéssel Erdélytől távol tarthatja, mindaddig, amíg az osztrák háznak megszaporodott annyira a pénze és hadereje, hogy a szerencsétlen erdélyieknek is jut valami belőle s míg őket a német a megcsalt török bosszújától hathatósan megvédeni képes, vagy kész lett volna, úgv a barát nem volt ama lángész, melynek őt védői és bámulói föltüntetik, hanem szellemi vaksággal sújtott szerencsétlen ábrándozó és szánalomra méltó hóbolygó! (Néhai Kropf Lajos ..Castaldo Erdélvben" című kitűnő tanulmányában, a Hadtörténein i Közlemények 1896. évf. 165. 1.) Én sem tartozom a György barát-imádók közé s ezl minden munkámban hangsúlyoztam, mert egyebektől eltekintve, sok elfogadhatót találtam a megöletése után lefolytatott pápai vizsgálat majdnem száz tanújának vallomásában, köztük abban az egyik legfontosabbikban, amely neki tulajdonította Buda feladását. Tíz éve múlt, hogy álláspontomat bővebben kifejtettem arról, hogy Martinuzzi nem voit az a providenciális nagy férfi, amilyennek sokan tartják, mert ez a jóeszű, de hiú és alapjában! véve hihetetlenül félénk, gyarló ember egymásután három ízben játszotta el az ország sórsát és rövidlátásból eredő alábbi három vétke volt. Az első, a váradi béke, melyet még János király életében kötött Ferdinánd király érdekében, avval a kimondhatatlan bárgyú záradékkal, hogy Erdély még az esetben is az övé lészén, ha János király megházasodna és halála után fia maradna! Hát hol maradt ilt az államférfiúi előrelátás, mikor az ország földjét ellenség nem taposta s nem is fenyegette semmi oldalról? A második, midőn három esztendővel utána hitelt adván gyerekes együgyűséggel a szullán kípmutató hívásának, az elhalt János király csecsemőfiával óbudai táborába vonult; s azalatt a törökök egyenként belopódzván Buda várába, azt ellepték é^ íqinden ellenállás nélkül elfoglalták. Pedig a
