Századok – 1947

Ismertetések - Bertalan Vilmos 246

ISMERTETÉSEK 249 játszott itt közre az új hazában a gazdálkodás szerkezetének megváltozása is? (It. lap). Meg kellene magyarázni, hogy mi a király hatalmának alapja, mi teszi öt elsővé az egyenlők között (ugyanott). Nem magyarázza meg, hogy mivel szemben belső ellentmondása a patriarchális királyság szervezetének az, hogy a király birtokba veszi a gazdátlan földeket (12. oldal). Utalás az új "helyzet adta gazdálkodási módszerváltozás szükségeire, itt is kisegítene. Meg is magyarázná azt, hogy a nemzetség-, illetve törzsfők lassan függési viszonyba kerültek a királytól. Ennek is а birtoklási viszonyok megváltozásában és a király nagyobb gazdasági erejében van a magyarázata, a keresztény királyeszmén kívül. Nem indokolja meg, hogy miért kénytelen II. Endre, „engedve a termelési erők, a feudalitás irányában való átalakulásnak", a királyi vármegyéket elajándékozni (19. lap). Nem indokolja meg, hogy miért nem akartak a szabad elemek a feudális urak uralma alá jutni, hanem közvetlenül a királytól akartak továbbra is függni. (19—20. 11.). Pedig a 25. és 27—28. lapokon leírt megállapításoknak ide való beillesztése megmagyarázná az egészet-Nem említi meg, hogy a •feudalizmus (hűbériség, rendiség) kifejlődésekor már magában hordja belső ellentmondását, az abszolút királyság kialakulását és a polgári államfejlődés előkészülését. Ez a folyamat indult meg nálunk Hunyadi János és Mátyás idején. Nem elég meggyőző, amit a Mátyás-kori és később az erdélyi társadalomfejlődésről szóló részben mond. Bővebb indokolást, kifejtést igényelne. . Anakronisztikusán hat a következő mondat: „Nem gondol arra, vagy jobban mondva nem akar arra gondolni, hogy a nemesi, banderiális felkelés, 'a hűbéri jellegű katonáskodás а XVII. században teljesen idejétmúlt, a nyugati társadalmi és gazdasági formák között elképzelhetetlen" (100. 1.). Szintén nem komoly történeti munkába való a következő mondat: „A jobbágyság viszont érzi, hogy az új uralom nem fog sorsán javítani, sőt a felszabadulás után még azok a jobbágyok, akik eddig a relatív szabadság birtokában éltek is, teljesen a röghözkötött örök szolgaságba fognak süllyedni" (103, 1.). Ilyen részletek nem egyeztethetők össze a dialektikus materializmus módszerével sem. Az adatok ellentmondanak annak az állításának, hogy a jobbágy helyzete а XVIII. században nem változott, mert igenis változott: a század második harmadától kezdve lassan, fokozatosan romlott szoros összefüggésben a főúri allodiumok kialakulásával. A vagyonosabb középnemesség életformája hasonlóvá vált a nyugati nagypolgárihoz (125. 1.). Ennek ellenkezőjét bizonyítják az egykorú emlékiratok és útleírások. A reformkori résznek általános hiánya, hogy meg sem említi az agrártársadalonmak már а XVIII. század közepe óta elinduló és éppen a francia háború konjunktúrája, majd az azt követő gyapjúkonjunktúra alatt gyorsuló ütemben folyó felbomlását. Nem mutat rá a kapitalista piacgazdálkodás igényeinek és a hagyományos gazdálkodásnak ellentétéből fakadó folyamatra, nem említi meg a hagyományos gazdálkodási forma válságát és ezzel kapcsolatban az egyes társadalmi rétegek hanyatlását. Nem mutat rá arra, amit az egykorúak mind tudtak, nemcsak Széchenyi, hogy a felemelkedés, illetve a fennmaradás útja az üzemek kapilalizálódása. Nem foglalkozik a reformkor reformjainak társadalmi és gazdasági indítékaival, nem elemzi az országgyűlési szociális törvényhozást a társadalomfejlődés szempontjából. Nem mutat rá arra sem, hogy Kossuth társadalompolitikája a rendi társadalmi uralmi rendszerben érvényesülni nem tudó kisnemességnek politikai egyenrangúságáért küzdött, egy nein igazi polgári nemzetállamban, hanem nemesi vezelés alatt állóban. Nem festi meg a pesti polgárság forradalmi magatartásának gazdasági és társadalmi hátterét sem. A dialektikus-materialista módszerrel ellentétben teljesen ideológiai okokból eredezteti a márciusi pesti forradalmai. holott bőséges adatok állnak rendelkezésre a gaclzasági és társadalmi háltért illetően. A kiadatlan anyagtól eltekintve, itt csak Ungár Lászlónak a hazai céhrendsaer felbomlásáról a Századokban írt dolgozatára utalunk Téves azt állítani, hogy a pesti forradalmat a polgárság indította el (150. 1.). Kisnemesi réteg volt az elindító, amely társadalmi formáját tekintve polgári ugyan és magatartása is az a forradalom munkásmozgalmaival szemben, de származását tekintve nem polgári. A polgárság csak Mitläufer volt a pesti »