Századok – 1947
Tanulmányok - ALFÖLDI ANDRÁS: A Duna és Rajna régiójának közös problémái a római korban 7
14 AbFÖLDl ANDRÁS múlva hasonló akcióért ornamenta triumphalia-l nyer Tanípius Flavianus pannóniai legátus. Csak röviden emlékeztetünk rá, hogy ezek az akciók még a 11. századiam is folytatódnak: Traianus kiirtja Erdély földjén a dákokat s a birodalom minden részéből származó lakosokat hoz helyükbe; az Észak-Angliában mozgolódó, lázongó Britlones-t Antoninus Pius a Rajna—Duna szögébe telepi I i át; Marcus császár és Commodus tízezrével viszi el a quádok, markomannok, jazygok fiatalságát Britanniába és más messze országokba, hogy pacifikálhassa a népeket. — Ugyanezt a módszert alkalmazták azokkal a népekkel szemben is, amelyek a folyamhatárok belső oldalán bajt okoztak. Ha például a nagy pannon fölkelés után abszolút csend vaui és a következő generációk sem lázadnak többé, azt elsősorban annak kell tulajdonítani, hogy a hadműveletek befejezése után az egész fiatalságot elvitték katonai szolgálatra, jó messzire; új auxi-1 iá ka t formáltak tömegesen a Rreucusok törzséből s most újabban kiderül, hogy egyedül két apró délpannón törzs, a Varciani és Latobici, legalább öt új csapathoz szolgáltattak emberanyagot, amelyeket Alsó-Germániában találunk meg a Rajna védelmére rendelve. Másokat milícia gyanánt hadrakelt seregek mellé osztottak be. mint amilyenek voltak a veredarii Pannoniéi a Ps.-Hyginus munkájában, stb. így vitték el ugyancsak Augustus idején az alpesi népek virágját, egész sor cohors Raetonim-ot és cohors Vindelieorum-ot formálva belőlük. Száz év múlva ugyanígy jártak el a dákok maradványaival, melyek Britanniában és Svriában bukkannak fel. Ma mindezt összevetjük, ténvleg óriási számok jönnek ki. Vessünk még egy pillantást a folyamok túlsó oldalán húzódó övezetben élő népekre. A Rajnánál már Julius Caesar kezdi a vazallus népek övezetének a kiépítéséi, amely övezet a csupusz lialármesgye előtti védővánkosa a birodalomnak. Ezt azután Augustus és utódai mindkét folyam hosszában végig megorganizálták, úgy, hogy még a közvetlen szomszédok mögött lakó népek sem voltak mindig tökéletesen függetlenek Rómától. А Кг. u. I. században ez az egész rendszer Róma föltétlen erőfölényére volt alapozva. Nemcsak á Wiesbaden körüli mattiakusokra lehetett elmondani, hogy az impérium iránti reverencia a Rajna túlsó felére is ráveti a római nép nagyságának árnyékát, hanem pl. a kaukázusi királyokról is igaz volt. amit Tacitus állít, hogy magnitudine nostra protequntiir àdvermm externa imperia. Az a viszony, amely ekkor Róma és apró szomszédai között szövődik, nem a nagy állam kapcsolata kis államokkal — s ez a fő különbség a közvetlenül következő évszázadokkal szemben hanem a barbár népek arisztokráciájának, főleg királyi családjainak kézbentartása a római kormányzat által. Nem szoros foedus eleinte, mint hitték s így nem territoriális földrajzi egységek bekapcsolása a birodalom ,,életterébe", mint Mommsen óla a német kutatás vallotta, hanem vezető egyénekkel való szubjektív barátságkötés: amiertia és hospitium, amelyekhez különleges megegyezések
