Századok – 1947

Beszámolók - DERCSÉNYI DEZSŐ: Az újabb régészeti kutatások és a pannóniai kontinuitás kérdése 203

210 DEKCSÉNYI DEZSŐ Műemlékek Országos Bizottsága Badnóti Aladár vezetésével ásatást indított Zalavárott. Az ásatás várakozáson felüli eredménnyel járt, mert az eddig ismert és Privina várának tartott mocsárvártól egy kilométernyire IX. századi templom alapfalait hozta napvilágra. Római nyomokat hosszú ideig nem találtunk. Az idén ősszel végzett kutatás azonban egy korábban itt álló római épületre mutató falmaradványokat tárt fel A környéken egy római villa alapfalait már korábban feltárták. Zalavárott tehát valószínűleg a rómaiak által már használt helyeu épült fed a templom, mely a falak és az átépítések tanúsága szerint fennmaradt a honfoglalásig; a XI. században újra használatba került és használták egészen a XIV. századig. Alaprajzi elrendezése — egyenes keleti fallal, bent férköríves apszisokkal záruló háromhajós pilléres bazilika — jól beleillik a IX. századi építkezések sorába és arra mutat, hogy művészeti mintaképét nem Salzburgban, vagy Ausztriában kell keresni, ahol hasonlók nincsenek, hanem az Istriai partokon, az aquilleiai patriarehatus területén, abban a jelentős egyházi és szellemi gócpontban, mellyel Pannónia 811-ig a, legszorosabb kapcsolatot tartotta fenn. A zalavári templomokat díszítő XI. századi faragványok mesterei is innen származhattak. Az építészeti és szellemi kontinuitás szempontjából azonban Zalavár még messzebbmenő lehetőségeket igér. A templom, ha a Conversio szavait hitelesnek fogadjuk el, Szent Adorján mártír tiszteletére volt szentelve. Tudjuk, hogy Zalavárott Szent István 1019-ben Adorján mártír tiszteletére bencés apátságot alapított. Kétségtelen tehát a tituláris szent nevének továbbélése. A templom mellett azonban kolostor nyomát nem találjuk, sőt elhelyezése miatt — mocsárból kiemelkedő pár holdnyi szigeten fekszik — nem is képzelhető el, hogy itt még más rendeltetésű nagyobb épület emelkedhetett volna. Kétségtelen tehát, hogy Szent István a Privina idejében épült várat és a benne lévő Szűz Mária-templomot engedte át az apátság számára, s ehhez kapcsolódott az írott források által hagyományozott Szent Adorján név. Zalavár tehát két szempontból is jelentős, nemcsak mert a IX. század közepétől a magyar középkorig bizonyítja az építmények felhasználását, hanem mert bizonyítja azt is, hogy a szentistváni kereszténységnek nem helyi hagyomány, hanem valószínűleg írott források álltak rendelkezésére, amidőn megújítani igyekezett a kereszténységet ugyanazokon a helyeken, ahol már egyszer virágzott. Még egy helyen merült fel a kontinuitás gondolata az elmúlt évek során: Szekszárdon. Csalog József a szekszárdi vármegyeház udvarán 1944-ben ókeresztény sírkápolnát tárt fel, melyet megfigyelése szerint a VII—VIII. század folyamán átalakítottak, a XI. században pedig háromhajós templommá bővítették ki. Ez a templom volt az egykori Alisca helyén épült szekszárdi apátság temploma. Ügy látszik szintén ókeresztény temetőre épült, mert a feltárt alapfalaktól alig ötven méternyire találták azt a festett római szarkofágot, mely ma a Nemzeti Múzeum egyik büszkesége. Sajnos az ásatások eredményeit a háború miatt már nem tehették közzé, sőt felvételei is elpusztultak s így a fenti eredményekről egyedül az ásatást végző Csalog József szíves szóbeli közlése alapján számolhatunk be. Az elmúlt évtizedben a kutató ásó nyomában a szakemberek alkotó fantáziája olyan eredményeket produkált, amelyeknek követ-