Századok – 1947

Beszámolók - BARTA ISTVÁN: Az osztrák történetírás a második világháború után 178

AZ OSZTRÁK TÖRTÉNETÍRÁS Á MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN A nagy történelmi lecke, amelyet Ausztria a nagynéniét koncepció összeomlásával kapott, szükségszerűen ellentétes irányokban szétágazó folyamatot indított meg az osztrák társadalmi és szellemi élet területein. A kiábrándulás első óráiban megindult a keresés a sajátos osztrák jelleg, önálló népi vonások, autochton kultúra és független történeti niult után, s az államvezetés, a nevelés, a tudomány egyformán arra törekszik, hogy az ismét önálló osztrák állam alá az osztrák népből nemzetet építsen. Ebben a munkában természetesen nagy feladat hárul az osztrák történettudományra is, amely a korábbi kötöttségektől megszabadulva, dc egyébként súlyos körülmények között igyekszik feladatának eleget tenni. A Habsburg-monarchia széthullását, majd az első osztrák köztársaság bukását egyaránt az a körülmény okozta, hogy az állam kereteit nem töltötte ki egységes népi és politikai tudattal bíró nemzet, pedig ebben a korszakban a nacionalizmus volt a legfontosabb hatóerő a népek életében. Ismeretesek azok a kísérletek, amelyekkel a monarchia államvezetése a nacionalizmus évszázadában a birodalom népeinek centrifugális nemzeti érzését valamiféle népekfölötti osztrák patrotizmus kialakításával próbálta semlegesíteni. A nacionalizmus azonban erősebbnek bizonyult, a birodalom széthullását sem az udvarnak a megmerevedett államfelfogáshoz való makacs ragaszkodása, sem teoretikusoknak a föderatív reformokkal való bátortalan kacérkodása nem tudta megakadályozni. Sőt a megmaradt, egynyelvű köztársaság sem épült a nép egyértelmű patriotizmusára. Az első osztrák köztársaság lakossága a maga szűk határai között sem tudott nemzetté formálódni, sokkal inkább egy olyan nép leszakadt részének érezte magát, amelynek politikai súlypontja a határokon kívül van. A szilárd történeti tudat híjával lévő népben természetesen jó talajra talált a német tanítás, amely a népközösségnek a. politikai határokon túlsugárzó összekapcsoló erejét hirdette s a két háború közötti osztrák kormányok mind tudatosabb erőfeszítései sem tudták a szomszédos hatalmas német tömb egyre erősebbé váló vonzását ellensúlyozni. A német politikai hatalommal együtt azonban ez a gondolatrendszer is összeomlott s a romokból újjáéledt osztrák állam politikai és szellemi irányítói a keserű tanulságok után új, de a korábbiaknál rendszeresebb erőfeszítésekkel igyekeznek Ausztria népének belső összetartó erejét növelni, a nemzetté kovácsolódás útját egyengetni.