Századok – 1947
Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152
A N B.MET NEMZETISZOCIALISTA TÖRTÉNETÍRÁS 169 Vagy vegyülik példának egy másik, kétségkívül szintén a legelső vonalba tartozó történetírót, Hermann Aubin breslaui egyetemi tanárt, aki nem politikai történész, hanem egy apolitikusabbnak látszó kutatási ágnak, a gazdaság- és társadalomtörténettel kombinált településtörténetnek művelője. Aubin a német történeti tudat fejlődésének eredményét a germán eredet egyre tisztuló felismerésében látja. Ez azonban osak azáltal válhatott az egész nép közkincsévé, hogy azt egy nagy mozgalom felkarolta és elterjesztette: „Azáltal, hogy a nemzetiszocializmus népiink germán eredettudatát világnézetének egyik sarkalatos pontjáv á tette, győzelmével oly érvényességet szerzett neki, mellyel ily általánosan és ily nyomatékosan a hasonló irányban ható régebbi szellemi mozgalmak egyike sem ajándékozta meg."TM E hűségnyilatkozat dátuma is érdekes: 1944 április! A nemzetiszocializmus győzelme e szerint tehát a német történetírás számára kívánatos és örvendetes fordulat.7 1 De az nemcsak a történetírás, hanem a német történelem és a német nép számára is. Mint ahogy egykor Sybel, Droyseu és Treitschke kitörő örömmel üdvözölték a bismarcki birodalom megalakulását, akként a III. Birodalom megszületése Srbik, a német egység históriukusa számára maga a „beteljesedés".72 „Die Reichsidee und das Werden deutscher Einheit" című tanulmányában73 mely e tárgyról írott négykötetes nagy művének mintegy epilógusa, teljesen a hivatalos felfogás szellemében úgy "ünnepli a III. Birodalmat, mint az első és második természetes szintézisét. A régi birodalom eszméje benne módosult ugyan, amennyiben elveszítette üressé vált metafizikai tartalmát, de megtartotta azt a „rendező hivatást", mely már a középkorban a népek és államok sokasága fölé emelte a németek által hordozott birodalmat s amely uni ve rzálizmusának már akkor is lényeges eleme volt. Midőn fejtegetései végén a jelenhez ér, nemcsupán minden aggály nélkül veszi át a nemzetiszocialista megnyilatkozások szótárából a „rend", az „igazságosság", az „Európáért való felelősség", sőt még a „vértisztaság" fogalmát, de emelkedett hangon emlékezik meg a „Fii h ver missziójáról" is.74 A bangót, melyet Srbik csak megpendített, teljes .erővel egy másik professzor, Wilhelm Mommsen ütötte meg. Amiről Hitler, Rosenberg és a Reichsinstitut történészei csak általánosságban beszéltek, az az ő előadásában a végső következetességig érlelve jelenik meg'.75 A középkori császárság, a Habsburg-birodalom, a fridericiánus Poroszország, a német Bund és Bismarck kisnéinet állama a hitleri beteljesedéshez való viszonyában az ő fejtegetései révén kap helyet az új, félreérthetetlenül nemzetiszocialista színezetű történeti panorámában. Így megmagyarázza, hogy Bismarck állama „nem Birodalom a szó igazi értelmében", sőt fenntartás nélkül Németországnak sem nevezhető, mivel 70 Wandlungen des deutschen Geschichtshcwusstseins. Volk und Reich 20 (1944) március—áprilisában. 71 Lásd erre még a Below-tanítvány Erwin Ilölzle kiielentseit: H. Z. 149 (1933) 208. 1. H. Z. 162 (1940) 339. 1. 78 H. Z. 164 (1941) 457. 74 H. Z. 164 (1941) 457. 75 Bismarcks kleindeutscher Staal und das Grossdeutsche Reich. 11. Z^ 167 (1942) 66 kk.
