Századok – 1947
Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152
1VEÉR józsef ahogy az erkölcsi jó tökéletes megvalósíthatatlanságából sem következhet a bűn igazolása. Minden, ami tudomány, a tárgyilagosságra való törekvéssel áll vagy bukik: a határ éles, rajta túl a dogmatizmus és a propaganda birodalma következik. Ez az „új tudatosan politikai tudomány"3 4 szemérmetlen nyíltsággá! vallja be, hogy elveti a tárgyilagosságot, hogy „fegyvereket kovácsol a politikus számára", tőle viszont ösztönzéseket fogad el.r ' Ez a fegyvergyártás egyszer zsidókérdéskutatást jelent, máskor viszont „Róma lélektelen iidvgépezetének" leleplezését,3 8 amivel a „fiatal német tudomány éles fegyvert ad annak a német követelésnek a kezébe, hogy a német embert kizárólag saját törvénye szerint alakítsa".3 7 Ezek a gyakorlati célok teszik érthetővé, hogy az új Reichsinstitutba nemesupán historikusokat neveztek ki tanácsadóknak, hanem másfajta, „szakembereket" is. így ott találjuk Bäumlert, a „férfibarátság" hírhedt filozófusát, Krieck-et, a nemzetiszocializmus első pedagógusát, Giinthert, a párt dilettáns fajbiológusát éppen úgy, mint Nicolai ezredest, Ludendorff hírhedt háborús propagandairodájának egykori sajtófőnökét s a propagandaminisztériuin egy állandó kiküldöttjét is.38 Az 1937-i erfurti történész-nap lefolyása jól mutatja, hogy hova jutott ezen az úton a német történetírás. Walter Frank elnököl s még famulusa, Botzenhardt is kénytelen volt elismerni, hogy a megbeszélések „erősen, gyakran túlnyomóan *is" az ő irányítása alatt állottak. Azt sem lehetett eltitkolni, hogy a múlttal ellentétben a vezetés az öregektől a fiatalokhoz került át, akik „azzal a szándékkal és igénynyel léptek fel, hogy tudományuknak széles munkaterületeit egy új, nemzetiszocialista történeti gondolkodás segítségével ragadják meg." Walter Frank egyébként megnyitóbeszédében3" finom különbséget tett tudománydiktatúra és tudományvezetés között, élesen kikelve azok ellen, akik a megkülönböztetést nem méltányolják és a tudomány megrendszabályozásáról mernek suttogni. Nyilván e tudományirányításhoz tartozott az is, hogy az idősebb nemzedekből csak azokat engedték szóhozjutni, akik feltétel nélkül behódoltak a rendszernek és alávetették magukat a fiatalok terrorjának. A színvonalkülönbség azonban még így is oly nagy volt, hogy a kongresszusról beszámoló újságok egy része nyíltan mert célozgatni arra, hogv a szolid tudás és módszer az idősebbek, míg a jószándékú, de megalapozatlan intuíció a fiatalok oldalán volt.4 0 A bajok főként az ú. n. „germán kontinuitáskutatás" terén jelentkeztek, ahol a Reichsinstitut tagjai oly jelenségek ősgermán eredetéi próbálták bizonygatni, melyekről már régóta végérvényesen eldőlt, hogy azok nyugati kultúrhatás eredményei. Ennek a tipikusan nemzetiszocialista kutatási ágnak légkörére jellemző egy 34 Ch. A. Hoberq ismertetése W. Frank Hardenről és Rathenuuról tartott előadásáról: Il Z. 162 (1940) 431. 1. 35 H. Z. 156 (1937) 669. 1. » 36 Karl Richard Ganzer, Der Heilige Hofbauer. Träger der Gegenreformation im 19. Jahrhundert (Schriften des Reichsinstituts für-Geschichte des neuen Deutschland) 7. 1. 37 Ganzer ismertetése Arnold Brüggmann könyvéről, Roms Kampf um den Menschen (München 1938): H. Z. 162 (1940) 612. I. 38 H. Z. 153 (1935) 220—221. 1. 3" Historie und Leben. Hamburg 1937. 40 H. Z. 166 (1937) 659—667.
