Századok – 1947

Beszámolók - DEÉR JÓZSEF: A német nemzetiszocialista történetírás 152

A NÉMET NEMZETISZOCIALIST-A TÖRTÉNETÍRÁS ] 59 nie., (le az idősebb kollégáinak jószándékú védelmét is, akik részben arról akarták meggyőzni, hogy nem is áll oly messze az áj Német­ország szellemétől, mint maga gondolja, részben pedig magas és biz­tosnak vélt pozícióikban nem győztek csodálkozni a felelt, hogy Mein­eeke noha mélyebben átélte és átgondolta az utolsó félszázadot, mint a legtöbb kortárs, mégsem „látta meg a jövő igazi erőit".15 Az akadékoskodok eltávolítása után, 1935 őszén, a tudományos élet szempontjából rendkívül figyelemreméltó közlemény látott napvilágot a német sajtóban: „A Führer helyettese Hess Rudolf birodalmi minisz­ter kihallgatáson fogadta dr. Walter Frank professzort, a Reichsinsti­tut für Geschichte des neuen Detschlands elnökét, hogy vele a német történetkutatás és történetírás feladatait és problémáit behatóan meg­tárgyalja. Mivel a történetírásnak különleges nemzeti hivatása van — hangoztatta a Führer helyettese — ezért az új intézet bizonyos lehet az egész mozgalom meleg megértése és aktív támogatása felől". Néhány héttel később a berlini egyetem régi aulájában a párt, az állam, véderő, az SA és az SS vezető személyiségeinek jelenlétében lezaj­lót! az ünnepélyes megnyitás. Az újdonsült elnök üdvözlő táviratára adott válaszában a Führer azt kívánta az Intézetnek, hogy munkáját „a német történetírás büszke hagyományainak s a mi nemzetiszocia­lista világnézetünknek kipróbált szellemében" végezze.J" Ez a jókíván­ság a III. Birodalomban félreérthetetlen parancsot jelentett, intelmet a tétovázóknak és felhatalmazást a híveknek arra, hogy a „gleich­-sclia hol ás" művét a szellemi életnek ebben a szektorában is végre­hajtsák-Mielőtt arra a kérdésre felelnénk, hogy kik voltak tulajdonképen azok, ákik a megbízást kapták, milyen volt az a történetírás, melyet az áj birodalmi intézet produkált s mennyiben hasonlított ahhoz, amit egy hosszú és gazdag fejlődés eredményeként régebben histórián értet­tek, vessünk előbb egy pillantást azokra a. követelményekre, melyeket mérvadó helyen a történetírással szemben támasztottak. Elvégre totá­lis államról van szó s minden jel arra vall, hogy az új alapítás mögött maga a Führer állott. A vezér és a történelem. Hitlert a „Mein Kampf" tanúsága szerint határozottan foglalkoz­tatták a történetírás és a történettanítás kérdései. Ifjúkorának szegé­nyes művelődési élményei sorában mély hatást gyakoroltak reá törté­nelemtanárának, dr. Leopold Pötsch-nek előadásai,17 a. nélkül azon­ban, hogy előmenetele e kedvenc tárgyban is az „elégséges", illetőleg a „kielégítő" osztályzat fölé emelkedett volna.1 8 Ettől a kisnéniet szem­léletű linzi reáliskolai tanártól örökölte Habsburg-gyűlöletét és porosz­imádatát éppenúgy, mint a történelemnek hatalmi folyamatként való egyoldalú felfogását — mindezekért oly hálás volt, hogy hatalomra­jutása után évjáradékot folyósíttatott egykori tanárának. E kisnéniet csökevényekhez járult később, már a müncheni évek alatt a geopolitika hatása, melynek látásmódjával először Hess Rudolf, az egykori egye-15 H. von Srbik: 11. Z 162 (1940) 338 1. és Kari Alexander von Müller: u. o. 162 (1940) 344 I. 1« H. Z. 153 (1935) 223 1-« Mein Kampf (370—371 ezer) 12. 1. 19 L. erre Heiden id. m. II. kötetében közölt facsimilét.

Next

/
Thumbnails
Contents