Századok – 1947
Tanulmányok - BAKÁCS ISTVÁN: Mezőgazdaságunk és az agrárszakirodalom a XVIII. században 140
ч ] 50 BAKÁCS ISTVÁN sáról az 1780-as években Tessedik által rajzolt kép pedig igen szomorú.8 A kérdés már most az: vájjon ez az elmaradottság tisztán és kizárólag az egyoldalú nyelvismerettel magyarázható-e, vagyis a magyarság ezeknek a gazdasági újításoknak lényegét és fontosságát, csakugyan a latinnyelvű művelődés következtében nem tudta-e megismerni ? Ha a magyarországi giazdasági irodalmat csak futólag is áttekintjük, akkor első pillanatra megállapíthatjuk, hogy Mikes és Decsy állításai a gazdasági irodalom hiányát illetően, alaptalanok. .Magyarországon ugyanis nemcsak а XVIII., de már а XVII. században is jelentek meg gazdasági szakmunkák. Ezek közül azonban a német nyelvűek csak az újonnan települt lakossághoz, valamint a városok polgáraihoz szóltak s így nem voltak alkalmasak arra, hogy a gazdasági újításokat a magyar föld széles néprétegeivel megismertessék. ilyen tekintetben csak a latin és magyar nyelven írottak jöhetnek figyelembe. Azt mondottuk, hogy a gazdasági újítások lényege a terményváltó gazdasági rendszer meggyökereztetéséből, a takarmány- és ipari növények meghonosításából állott. A következőkben átvizsgáljuk a Magyarországon e korban megjelent gazdasági munkákat abból a szempontból, vájjon mennyiben adtak tért az újításoknak és a reformeszméknek s alkalmasak lettek volna-e a magyar gazdasági élet előbbrevi telére? Már 1662-ben Nagyszombatban napvilágot látott egy 72 laposkis könyv, melynek szerzője minden szerénytelenség nélkül állíthatta magáról, hogy magyar nyelven elsőnek ír gazdasági munkát. Lippay János jezsuita atya Calendarium oeconomicum perpetmim-ja a korabeli külföldi munkákhoz hasonlóan hónapról-hónapra írja elő a gazdasági teendőket, felsorolván a gazdasági élet egyes mozzanataihoz fűződő néphiedelmeket is. A kis füzet a XVIII. században is közkézen forgott, hiszen 1721-ben Kassán és 1753-ban pedig Győrött adták ki újból. Már e kis füzetben is találunk olyan utasításokat, amelyek azt mutatják, hogy Lippay a saját kora gazdasági életében jelentkező hibákat észrevette s azokat kiküszöböltetni igyekezett, így azt tanácsolja, hogy Szent György napja után a juhokat nem szabad főbbé legeltetni, mert a zsenge fű Bem tud megerősödni. Hasonló -célt — a jó szénatermést — akar elérni az. az előírása, hogy áprilistól augusztus közepéig egy délnél és egy éjnél hosszabb ideig egyazon helyen ne legeltessenek. — S 120 évvel később Tessedik a miatt panaszkodik, hogy a legelők évről-évre rosszabbodnak „mivel a legjobb maglófüvek a mindenkor rajta legelő marha által, alighogy a földből kibújnak, azonnal felrágatnak". Szent György napja után is legeltetnek panaszolja — s a gyengén sarjadó fű nem tud megerősödni." Lyczey Jánosnak 1707-ben és 1713-ban megjelent Iter oeeonomicum-ja csupán az urbáriumok, összeírások és uradalmi leltárok készítéséhez akart segédkönyvül szolgálni, mégis szintén tartalmaz figyelemreméltó megállapításokat. így megemlíti, hogy a többszöri szántás kedvezően befolyásolja a terméshozamot s hogy az uradalmak * Tessedik S.: A parasztember Magyarországon. Pécs 1786. 120 skk. 1. 11 Г. o. 120. 1.
