Századok – 1947

Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: A Csallóköz településtörténeti vázlata 109

A CSALLÓKÖZ TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI VÁZLATA , 125 és Radvány eredetileg a pozsonyi várszervezet telepei voltak. A pozsonyinegyei területre esp Bős viszont feltűnésekor még Győr tartozéka volt. Ez a kusza összefonódás érthelő, inert tudjuk, hogy a régi megyéknek nem voltak határaik, hanem csak szétszórt tartozékaik. A XIII. századra azonban a váruradalmak és a környező magánbirtokok közigazgatási egységbe olvadtak s ezzel kijegecesedtek a megyehatárok. Egy-egy falu hovatartozása tekintetében még később is történtek változások. y A Csallóköz nyugati és középső részeit tehát három irányból bárom szervezet kezdte betelepíteni. A telepítés természeti adottságok által meghatározott erővonalak mentén haladt s ezek egybeesnek a fontos útvonalakkal. A főútvonal s egyúttal a sziget települési gerince Komárom és Pozsony között hosszában vágja át a Csallóközt, mindenütt követve az ármentes szárazulat itt-ott erősen elkeskenyedő vonulatát. A középkorban többször előforduló „vásárút" nevét Vásárút falu neve tartotta fenn, irányát számos adat segítségével könnyen kielemezhetjük. Kezdeti szakaszán találhatók a honfoglaláskori magyar régészeti lelőhelyek. Nyugat felé tovább haladva éppen rajta fekszik két korai település, a két Kürt. Nyilván a forgalom ellenőrzése és a közrend biztosítása céljából létesítette őket a királyi hatalom még a X—XI. század fordulóján. Szomszédságukban találjuk a sziget két régi fontos vásárhelyét. Szerdahely és Csütörtök (hely) városkákat, melyek neveikkel szerdai és csütörtöki vásárokra utalnak. A vámhelyek közül Vámostelek és Vámos helységnevek kettőnek megőrizték emlékét. Az út legvégén Pruk falu neve arra a Csialló-hídra vonatkozik, amely Pozsony felé vezette tovább a forgalmat. Ez az útvonal nyilván még a X. század végén kialakult s célja a> két_ királyi vár, Komárom és Pozsony összeköttetésének megteremtése volt. Mint gyöngyszemek a fonalon, úgy sorakoznak rajta a korai okleveles említések és a helynévtípusok után ítélve legrégibb települések, mind a pozsonyi váruradalom különböző rangú népeinek (a vezető tisztségeket ellátó vár jobbágyok, a speciális szolgálatot teljesítő udvarnokok, madarászok, stb. és a földmívelő várnépek) falvai. A sziget nyugati végén, ahol az ármentesi terület kiszélesedik, az út két ágra szakad s az uradalom német telepeseinek falvai között haladva és Pruknál újra egyesülve éri el a Csallót. A főútvonal mentén a pozsonyi várispánság kezdeményezésére létrejött korai telepek nem egyenletesen oszlanak el, hanem nyugat felé haladva egvre sűrűsödnek. Ennek a jelenségnek okát csak részben lehet abban keresni, hogy a várispánság központjához közel eső területek hamarább népesednek, hanem főleg természeti adottságok meghatározó erejére kell gondolni. Míg nyugaton, a Csallóköz legnagyobb kiterjedésű ármentes területén gyors telepítő terjeszkedésre volt lehetőség, addig a távolabbi szigetvilágban, a mocsárral, vízzel való állandó küzdelemben eleinte csak egymástól távoleső településmagok keletkezhettek és új faluhelyeket szívós előkészítő munkával, lépésről-lépésre kellett elhódítani a ter-