Századok – 1947
ECKHART FERENC: Elnöki megnyitó beszéd 1
3 EI.NÖKI MEGNYITÓ BESZÉD sulat az anyaggyűjtést tekinti fő feladatának. Sok rejtett bánya- v kincs vár még e részben kiaknázásra, mely nemcsak homályt oszlalhat és sok tévedést rcctifikálhat, hanem az események logikájára is világot vethet, ami i\élkül pedig lehet annalisokat összefércelni. s azokat szubjektív hajlamok szerint kiszínezni, de lörténelmet írni bizony bajosan." Kossuth tehát ugyanazt tartotta a Társulat főfeladatának, 'amit első alapítói is legfontosabbnak véllek: a történeti forrásanyag gyűjtését, gyarapítását. Ezt a célt szolgálták elsősorban a Társulatnak évente megtartott vándorgyűlései, melyek alkalmából egy-egy megye eddig ismeretlen levéltárait főleg a családi levéltárakat kutatták át bizottságok. E gyűléseken érintkezésbe jutott a Társulat a megyei földbirtokos osztállyal, a régi nemesi középosztály örököseivel, akik az abszolutizmus és a provizórium sivár korszaka után országszerte barátsággal és lelkes ünnepséggel fogadták a nemzeti mult kutatóit. A Társulat tízéves fennállásának megünneplése alkalmából az akkori elnök. Horváth Mihály, különösen kiemelte a Társulatnak ezzel a működésével szerzett érdemeit és a vándorgyűlések alkalmából gyűjtött anyag nagy értékét, mert az kiegészítette történetírásunk eddigi forrásait, amelyek csak a politikai és nemzetközi életre, a harcok és forradalmak eseményeire vonatkoztak, olyan adatokkal, amelyek a mindennapi életről, a társadalmi és műveltségi viszonyokról adtak tájékoztatást. A tízéves jubileum idejében a Társulatnak 143 alapító és 1200 évdíjas tagja volt, akiknek tagdíjai bőven fedezték a Társulat kiadásait. Multak az évek, az eredeti célkitűzésnek serény munkájában. A 25 éves évforduló önvizsgálatra késztette a Társulat elnökségét. A tudományos társulatok üdvözlése melleit és kiküldöttjeinek jelenlétében lefolyt ünnepi jubileumi közgyűlésen, amelyről Emlékkönyv is jelent meg, a Társulat elnöke, Szécsen Antal gróf, beszédében azt fejtegette, hogy nemcsak az adatgyűjtés, hanem a hazai történet „beható részletezése" is főfeladata a Társulatnak, hogy az összefoglaló hazai történetirodalomnak megbízható talajt készítsen elő. A magyar lörténetirodalom, inkább van szerinte arra utalva, mint bármely más, hogy a különféle korszakok részleteit kutassa, mert alig van ország és nemzet, amelynek létfeltételei korszakonként annyira módosultak volna, mint hazánkéi. Ennek az utóbbi feladatnak a Társulat a „Magyar Történeti Életrajzok" kiadásával felelt meg. Megállapítja azt is, hogy a Társulat a jelenkor történetétől majdnem teljesen eltekintelt, értve ezen a XIX. 1*
