Századok – 1945-1946

Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21

80 /i, tóth zoltán" A nemzetségi birtokhagyomány és a helynévmagyarázat alkalmat nyújt Anonymusnak arra — éppen úgy, mint a vérszerződés okmányának megszerkesztésében —, hogy a maga és társadalmi rétege, a birtokos arisztokrácia, a nobilitas politikai kívánságainak hangot adjon. Ezek az álmok egy nemzedék multával, II. Endre alatt, valóra is válnak. Anonymus munkája tehát iránvzatos mű, mely mögött kettős elfogultság: társadalmi-politikai és nemzetségi részérdek húzódik meg. Az író nem a rideg valóság hű visszaállítására törekszik, sine ira et studio, hanem egy vagy több érdeket, célt szolgál, melyekben a maga életideáljának megvalósulását látja. A szimbolika és a célszerűség világosan megmagyarázza Anonymus etimológiáit. Kiindulópontja az esetek túlnyomó többségében egyegy helynév, melynek jelentését keresve a nevet legtöbbször megszemélyesíti, tehát a névből visszakövetkeztet. Az így nyert személyről azután hol megírja, hogy az illető a maga nevéről nevezte el a helyet, vagy csak sejteti ezt, mindenesetre az elbeszélésben a tolyamat leírása a visszavetítéssel ellenkező irányban történik. A. hős köré költött elbeszélés sohasem tökéletesen öncélú, mindig valamely nemzetség részérdekeit, vagy a birtokos arisztokrácia osztályérdekeit szolgálja. Mai szemmel nézve, az író történelmet hamisít, de ilyen súlyos ítéletet felette gyakorolni még sincs jogunk, mert számára nem a valóság visszaállítása volt a cél, hanem a birtokos arisztokrácia őseinek megdicsőítése. De ne feledjük el azt sem, hogy Anonymus mindezeken túl vérbeli író, aki az érdekcéloknak hű szolgálata közben a költészetnek is hódol, az érdekből született típusok merevségébe gémberedett elbeszélés keretébe belebeleszövi képzeletének érdektől mentes virágait is. Az érdek és a költészet összeötvöződésében megszülető gesta megelevenítésében éppen az etimológiákat tartotta a legfontosabb eszköznek. Sokkal nagyobb mértékben hódol az etimologizálás szokásának, mint t-bben a tudományban előde, a régi gesta. Akkora buzgalommal űzi az etimologizálást, hogy ezt véletlennek nem tarthatjuk, sőt azt kell valószínűnek tartanunk, hogy ezen a téren valamely — bizonyára nyugati — irodalmi mintát, helyesebben divatot utánoz. Etimologizálása és a szójátékok alkalmazása, valamint a korabeli angol gestairodalom hasonló jelenségei közt Fest Sándor félreismerhetetlen rokonvonásokat mutatott ki. Alapos kutatás után e rokonvonásokat a nyugati gestairodalommal az etimologizálás terén is fel lehetne mutatni. Majdnem biztosan állíthat juk, hogy az etimológiák divatja szerzőnket franciaországi tanulmányai idején ejtette hatalmába. A Tuhutum-történetbe foglalt Esküllő etimológia Anonymus etimológiáinak egyik legnépesebb csoportjába tartozik és igen szép példája a szimbolikus helynévmagyarázatnak. Itt is csäk a puszta helynév állt a szerző rendelkezésére, melynek szimbolikáját a legőszintébb meggyőződéssel egy reálisnak érzékelt, de a valóságban soha meg nem történt cselekménnyé oldotta fel. Az Esküllő fel-