Századok – 1945-1946

Ismertetések - Vayer Lajos 300

2(300 ISMERTETÉSEK E cikk kapcsán rá szeretnénk mutatni a szőnyegkutatás tekintetében eddig még vizsgálatba nem vont erdélyi középkori laltestészet tanulmányozásának szükségességére, mely az usák szőnyegek kormeghatározása terén még új szempontokat is adhat az arra hivatott kutató számára. Példaképen utalunk a XV. sz. elejéről való ribicei falképekre (Anuarul 1929. évf. 250., 253. és 255. 1.), melyek keretdíszében jellemzően usák (erdélyi) szőnyegmotívumok tűnnek szembe. 2. sz. (1945. december.) Huszár Lajos: Az abonyi lelet (72—74.11.). A szerző egy 52 éremből, kél ezüslrögből, két csatból és a leletet magábafoglaló, épenmaradt, ólommázas bögréből álló leletet ismertet. Az érmek vizsgálata alapján kimutatja, hogy a lelet elrejtési ideje az 11240 körüli évekre tehető, ami egyszersmint az ólommázas bögre kormeghatározásához is alapot nyújt-Rámutat a fizetési eszközként használt ezüströgök jelentőségére és egyben az ezzel kapcsolatos, még megoldásra váró problémákra is. 3. sz. (1946. április.) Dercsényi Dezső: Román stílusú gyámkő Üjvidékröl (19—21. 11.). Újvidék határában 1943-ban egy emberfejes gyámkő került napvilágra, melyet az ismertetés szerzője analógiák alapján a pécsi kőfaragóműhely hatósugarába utal és faragásának idejét a XIII. sz. első felére helyezi. A faragvány egyszerű románkori kápolna dísze lehetett és elhelyezését tekintve, valószínűen az apszis párkányát támasztotta alá. IFJ

CSEMEGI JÓZSEF * Kapossy János tanulmánya egy fontos kultúrtörténeti adalékot idéz: a nagy pesti ötvösmesternek, Szentpéterv Józsefnek, az ostrom alalt elpusztult naplóját. Publikálására a háború előtt sajnálatosan nem került sor. Ezt egészíti ki Kubinyi Ágostonnak, a Nemzeti Múzeum egykori igazgatójának Szentpéteryhez és más hazai művészekhez írott életrajzi adatokat tudakoló levelezésének pár részlete. K. az érdekes anyagból megmenti, ami még megmenthető. A művészeknek Kubinyihoz írt válaszlevelei elpusztultak ugyan, de legalább felsorolja a kor ama nagy mestereit és a kevésbbé jelentőseket, akikkel az egykori igazgató kapcsolatban állolt. Publikációja nem annyira művészetünk történetének hézagait egészítgeti gondos kézzel, mint inkább általános művelődésünk, hajdani múzeumpolitikánk históriájához hord fontos adalékot. К közleménye juttatja ismét eszünkbe: mennyire fontos lenne végre művészettörténetünk írott forrásait sorozatos kiadványokban megmenteni a Szentpétery József naplójához hasonló pusztulástól. M ihalik Sándor Szent-Istvány Tibornak az Iparművészeti Múzeumra hagyott ezüstgyüjteményét ismerteti. A nemes ajándék legszebb darabja Gyerőfi Borbála 1693-ból származó ezüstpohara, a gyűjtemény többi tárgya pedig a XIX. századból származó polgári ezüstök szép példái, nem jelentik a hazai ötvösség csúcsát, de méltóan képviselik az egykori középosztály nemesedett ízlését. Huszár Lajos Josef Nikolaus Langnak, a bécsi vésnökakadémia egykori igazgatójának, Budnay Sándor prímásról mintázott érméhez készített viaszmodelljét mutatja be. A bécsi érmész 1822 elején készült művével most mutatkozik be először Huszár Lajos pártfogása révén viaszmintázóként is. Vayer Lajos egy hosszú idő óta tévesen attribuait metszet problematikáját oldja meg. A Történeti Képcsarnok gyűjteményében őrzött lap kalapos, tollas férfifejet ábrázol s a metszeten különböző kiadásai során Rembrandt és Rákóczi György neve kapcsolódott össze. V. a metszet történetének elemzése során állapítja meg hitelesen a művész nevét Jan Georg van Vliet-ben, Rembrandt egyik legtehetségesebb tanítványában. Rákóczi György neve csupán a lemez harmadik étatján került aláírásként az ábrázolt fej alá s kétségtelen, hogy a távoli északi kiadói ügyesség használta fel a jobban való értékesíthetőség kedvéért a tanulmányfejként készült ismeretlen arcmást, a fejedelem portréjaként. A fejedelem neve a XVII. század közepére egész Európában ismertté vált, ikonográfiái lag hiteles arcmása annál kevésbbé. A Rákóczi Györgynek attribuait lap veszteségéért bőven kárpótol az ikonográfia mindennél íontosabb hitelessége. RADOCSAY DÉNES