Századok – 1945-1946

Ismertetések - Lakatos Ernő: A magyar politikai vezetőréteg 1848–1918. Ism.: Mérei Gyula 286

2(304 ISMERTETÉSEK A protocollumok szerint a nemességvizsgáló bizottság általában egy-egy család nemességét akkor igazolta, ha az 1. a nemességszerző őstől való fiági származását oklevéllel bizonyította, 2. családnevét és birtokait megtartotta, 3. szolgabírói hivatalt viselt tasot tudott kimutatni, 4. nemességét sohasem vonták kétségbe, 5. birtoka volt. A jegyzőkönyv-kivonatok olvasójának feltűnik, mennyire fontosnak tartották az igazolóbizottság tagjai a családneveket: szinte mindegyiknél kitérnek erre a kérdésre. Máramarosban — különösen a román nemességnél — feltűnően gyakoriak a XIV—XVI. századi ős keresztnevéből minden képző nélkül állandósult családnevek. Többnyire középkorias módon becézett formában őrizte meg a család ősének nevét (pl. János: Ivasko, Nan, Vancs, Vancza stb.). A nemességigazolók számára sok gondot okozott a máramarosi családok azon szokása, hogy különböző családneveket használtak, ezeket szinte ötletszerűen váltogatva, még a jegyzőkönyvezés korában, tehát a XV1I1. század közepén is (pl. Opris máskép Lázár, Offrim vagy Húsz, Jódy, vagy Bálya, vagy Kindris stb.). Szembetűnő a XIV—XVI. században élt közös őstől származó, de már különböző neveket használó családok sok nemzedék után is eleven erővel ható összetartozási érzése. Ez alighanem a máramarosi társadalomfejlődés viszonylag békés, tradíciókat meg nem bontó menetével magyarázható. J. ezeket a problémákat alig érinti, rövid bevezetőjében megelégszik közlési elveinek kifejtésével és a fontosabb, XIV—XV. századi birtokos ősök első leszármazottainak — Mihályi János és Petrovay György kutatásain alapuló, de önálló kritikájú — tárgyalásával. Teljes máramarosi genealógia híján, munkáját bizonyára használni fogja az érdekelt családokon kívül a történész is. BÉLAY VILMOS LAKATOS ERNŐ: A MAGYAR POLITIKAI VEZETÖRÉTEG 1848—1918. Budapest 1942, Szerző, 100 I. 8°. — (A Pázmány Péter Tudományegyetem Történelmi Szemináriumának Kiadványai 25.) Szekíű Gyula a Három Nemzedékben, majd a Magyar Történet utolsó kötetében utolérhetetlen művészettel és történetírásunkban eddig még nem tapasztalt erősségű intuícióval rajzolta meg a dualizmus úri társadalmának szociográfiáját és politikai gondolkodását. Összefoglaló munkája közben azonban nem foglalkozhatott részlettanulmányokkal, aprólékos adatok összehordásával, hogy feldolgozatlan munkaterületek kiaknázása által még jobban alátámassza koncepcióját. Ez a részletkutatók feladata maradt, akik sorába most L., Szekfü egyik tanítványa is beállt doktori értekezésévei. Nagy szorgalommal és önmegtagadást igénylő hangyamunkával hordta össze anyagát statisztikákból, gazdacímtárakból, parlamenti almanachokból, tiszti címtárakból, családtörténeti összefoglaló müvekből és részlettanulmá'p nyokból s a korszak publicisztikai és- gyérszámú tudományos feldolgozásaiból. Fontos adatsorok, statisztikák felvonultatásával vizsgálja az egyes kicgyezéskorabeli pártok társadalmi összetételét és megállapítja, hogy valamennyiben a birtokosnemesség és az arisztokrácia volt többségben. A politikai vezetést az arisztokrácia tartotta kezében. Az ő képviselői ott ültek a miniszteri székekben és hivatalokban, az alsóházban, a felsőházban és a közélet minden fontos pozíciójában. Ezek a képviselők és tisztviselők többnyire maguk is arisztokraták voltak, vagy pedig tőlük függő közép- és kisnemcsek. Így pl. Horváth Boldizsár a Károlyi grófokkal, Gaál Péter a Batthyányakkal, Elekes György a Rhédeyekkel, Nóvák József a Pallaviciniekkel, André Gyula Í;Z psterházyakkal, Pintér Sándor a Zichyekkel, Vancsó Gyula a Nádasdyakkal áilt függőségi viszonyban. A földbirtok és a vagyon biztosította az arisztokrácia politikai vezetőszerepét. Miniszteri tárcák szakismeret, alsóbb állásokban való szolgálat nélkül hullanak az arisztokrácia ölébe. Minthogy a társadalmi ranglétra tetején álltak, az állami hivatalok élére is ők kerültek (351. 1.1. Ügyesen szemlélteti az arisztokrata réteg belső átalakulását, új elemekkel való felfrissülését is. Szekfü nyomán haladva kiemeli, hogy az új elemek mind életstílusban, mind világnézetben hasonultak a régiekhez és társadalmi előnyeikhez ragaszkodva, konzervatívakká váltak. Birtokuk és vagyonuk révén jelentős politikai befolyáshoz jutottak a jobbmódú birtokos nemesek is. El is különül-