Századok – 1945-1946

Ismertetések - Szabó Géza: A magyar református orthodoxia. Ism.: Csapodi Csaba 283

ISMERTETÉSEK 283 lebl) a megoldáshoz. Mindez figyelmeztetőül szolgál arra, hogy ideje volna már rendet teremteni a háziszerek receptgyűjtemények tömegében és megállapítani azokat a forrásokat, amelyekből évszázadokon keresztül annyi bonyolult vagy egyszerű összetételű recept táplálkozott. VAJKAI AURÉL F. GÁSPÁR GABRIELLA: AZ ERDÉLYI FEJEDELMEK TÖREKVÉSEI A LENGYEL TRÓNRA. Debrecen 1943, Szerző. — (A debreceni Tisza István Tudományegyetem Keleteurópai Szemináriumának kiadványai, 2.) Az erdélyi fejedelemség és a lengyel királyság külpolitikája számos ponlon érintkezett egymással a X\T—XVII. század folyamán, történetírásunk azonban mindeddig nem szentelt kellő figyelmet ennek. Az egymással harcban álló Habsburg és török nagyhatalom közé ékelt kis Erdély számára nem lehetett közömbös a lengyel politika iránya, s elsőrendű érdeke volt, hogy a királyság vele szövetségben a Habsburg-ellenes tábort erősítse. Az erdélyi politikai törekvések csak a lengyel állam támogatása, vagy legalábbis jóakaratú semlegessége esetén számíthattak sikerre. Erdély erejének önmagában való elégtelensége késztette a fejedelmeket arra is, hogy az állandó trónviszályokkal bajlódó királyságot megpróbálják maguknak megszerezni, hogy így az egy kézben egyesített lengyel-erdélyi erőkkel kíséreljék meg a magyar politika kérdéseinek rendezését. G. munkája ezekkel a törekvésekkel foglalkozik, dolgozata tehát az erdélyi magyar-lengyel politikai kapcsolatoknak eleve csak egyik oldalát mutatja meg: a magyar elképzeftéseket. Nagy szorgalommal gyűjtötte össze a kiadott oklevéltáraknak eddig figyelemre alig méltatott, gazdag anyagát, ezt kellően értékelni azonban már nem, tudta, az általános erdélyi politikába nem illesztette be. „A török hatalma játékszer volt azoknak az erdélyi fejedelmeknek kezében, akik tudtak vele bánni..." — írja munkája bevezetésében; a hatalmi viszonyoknak, a fejedelmek külpolitikai lehetőségeinek ez a naiv szemlélete nem alkalmas arra, hogy a törökkori magyar történetről a valóságot megközelítő képet rajzoljunk. Ugyanígy romantikus túlzás a Bethlenek, Rákócziak lengyel politikája mögött ,.a Nagy Lajos-korabeli nagyság visszavarázsolását" látni. A tanulmány nyomdai kiállítása szokatlanul gondatlan. ' BENDA KALMÁN SZABÓ GÉZA: A MAGYAR REFORMÁTUS ORTHODOXIA. A XVII. század teológiai irodalma. Budapest 1943, 148 1. 8° — (A középdunai protestantizmus könyvtára. A. 5.) Szerző a címben jelzett tárgykörbe vágó teljes egykorú nyomtatványanyag felhasználásával mutatja be a magyar református ortodoxia fénykorát. A XVII. században külföldön tanult ifjak honosítják meg nálunk a tiszta kálvini ortodoxiát, de ugyanúgy a vele ellentétes új áramlatokat is. A református teológia területén eleven szellemi harcok kezdődnek a konzervatív ortodoxok és az újítók közt. Sz. az ortodoxiával szembenálló négy különböző áramlat: puritanizmus, presbiterianizmus, coccejanizmus, cartesianizmus köré csoportosítja anyagát. Mindegyikkel kapcsolatban röviden ismerteti az áramlat keletkezését, lényegét, külföldi és hazai elterjedését, azután szerzőnként mutatja be, bőséges idézetek közlésével, az ellenáramlalokkal szemben védekező ortodox munkákat. ( Vizsgálódásainak végső eredménye, hogy a magyar református ortodox irodalom mérsékeltebb hangú, mint a külföldi, csak távoli utórezgése a nagy európai mozgalomnak. Üj tantételeket, rendszereket nem alkot, inkább védekezés jellemzi, mint pozitív alkotás. Kevés az eredeti mii köztük, nagyobb részben fordítások: ami magyar szerzőnek a munkája, az is legtöbbnyire külföldi könyvek alapján készült. Mégis nagy érdeme a magyar református ortodoxiának, hogy a XVI. század zwingli—bucer—melanchtoni vegyes hatások után a tiszta kálvini teológiát honosítja meg. Viszont az ellentétes áramlatokkal szemben végeredményben minden egyes esetben alul marad. A puritanizmus szellemét magába fogadja, a presbiteriánus rendszernek is enged hosszú ellenállás után, nem tudja útját állni a coccejanizmus és cartesianizmus terjedésének sem. A XVII. század végén azután külső események — a protes-