Századok – 1945-1946
Beszámoló - KOMJÁTHY MIKLÓS: A középkori államfogalom 192
A KÖZÉPKORI ÁLLAMFŐGALOM 197 azonban az ígéret valóraváltása évtizedekig késett, sőt Puchheim! Györgynek magyarországi birtokai után ura, V. László király közbenjárása sem vezetett eredményre, a nemeeúr nyiltan liadatüzent a császárnak. Pedig a császár, ausztriai birtoka révén, hűbérura is volt Puchheim! Györgynek. Modern fogalmak szerint tehát a nemeeúr ezzel a hazaárulás és felségsértés bűnébe esett. A maga korában viszont a császár elleni fellépése egészen természetes, sőt kötelességszerű cselekedetnek látszott, aiíiiről szabályos, jogi bizonyságokat, okleveleket is állítottak ki. Ezeket az okleveleket az egyes német fejedelmekhez küldte el a császár ellen hadat indító nagybirtokos. Még Puchheimi György eseténél is jellemzőbb, hogy 1463-ban a Frigyessel szemben szövetkezett osztrák urak egy csoportja fellépéséről Mátyás királyt is jónak látta értesíteni. Sőt nem egyszer ünnepélyes ..államszerződés" jött létre fejedelmek között, (így például Zsigmond magyar király és Lipót osztrák herceg között), amely megengedi, hogy — ha az egyik uralkodónak a másik uralkodó hatalma alatt álló területeken ellenségei vannak —, ezek ellen kölcsönösen hadat viselhetnek s ellenségeik várait, uradalmait meghódíthatják. Azt is kikötötték e szerződések, hogy az efféle, idegen területen tett hódításokat a fejedelmek kölcsönösen kötelesek átengedni egymásnak;' A XIV. és XV. században az osztrák, magyar, morva, cseh és horvát határvidék hangos volt a határmenti főurak és nemesek háborúskodásaitól. Ezek a magánharcok, ahogy most mondanánk „idegen országok belügyeibe való, illetéktelen beavatkozások", mai szemmel nézve, zűrzavaros állapotokat teremtettek az országhatárok mentén. Az osztrák-magyar határ történetében például, évszázados bizonytalanságot okozott az a körülmény, hogy az osztrák és magyar uraknak mindkét részen volt birtokuk. A kettős birtoklás kétoldalú lekötöttséget eredményezett. A kétoldalú kötelezettségekből pedig olyan cselekedetek következtek, amelyek, modern elképzeléseink szerint, rést ütöttek az államhatárok vonalán. A legfeltűnőbb, hogy „országhatárokat megbontó" harcokat nemcsak fejedelmek, hanem a szomszédos országok nemesei és városai is viseltek egymással. Az efféle eseteket vizsgálva, lehetetlen eldönteni, hogy hol végződött a hatalmaskodás, a személyes ellentétekből táplálkozó magánharc és hol kezdődött a szabályszerűen indított háború. Az, amit mi csak a nemzetközi jog kategóriáival tudunk kifejezni, állandóan ' keveredett magánjogi megnyilatkozásokkal. Valóban káosz és zűrzavar jellemzi a középkort? Vagy csak azért nem értünk meg sokmindent, mert modern fogalmaink alkalmatlanok e régmúlt idők gazdasági, társadalmi és állami életének interpretálására! Egyáltalán lehet e államnak neveznünk Európa különböző országait a középkorban? Nem túlságosan újkori-e az állam fogalma ahhoz, hogy benne sűrítsük össze a középkori politika, a közdolgok intézésének alapvető megnyilatkozásait? Nagyon helyesen állapítja meg, a 3 A felhozott esetekre nézve 1. fJrunnemek alább, a 4. jegyzetben idézett müvén kívül (15. és köv. 1.) Lothar Gross: Zur Geschichte der österreichischungarischen Grenzverhältnisse im 14. Jahrhundert. Burgenländische Heimatblätter I. (1932) 37. és Icöv. és 66. és köv. 1. és a bécsi Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet negyedik évkönyvében megjelent dolgozatomat (Kriny Miklós: A magyar államhatár kialakulásáról, 1934.) és a Századok 1944 évfolyamában megjelent beszámolóm különnyomatát (Kring Miklós Burgenland a német történetirodalomban, 15. 1.).
