Századok – 1945-1946
Beszámoló - KOMJÁTHY MIKLÓS: A középkori államfogalom 192
BESZÁMOLÓ A KÖZÉPKORI ÁLLAMFOGALOM A magyar jog történeti kutatása terén az első kísérletek egybeestek a történetkritikai irodalom kibontakozásával a XVIII. század második felében. A kritikai kedv ettől kezdve változatlanul végigkísérte fejlődésének százados útján a jogtörténelmet. Idevágó tanulmányaink és kézikönyveink módszerét, szinte kivétel nélkül, bizonyos kritikai állásfoglalás határozta meg. Ez a kritikai állásfoglalás azonban sokszor alig ment túl, vagy éppen el sem érte a magyar történeti kritika klasszikus korának, a XVIII. századnak átlagos színvonalát. Amíg tehát a magyar jogtörténeti irodalom ílymódon, nem egyszer álkritikainak mondható hangjánál fogva, "elsősorban a jogászi közvélemény felé, a nagyon is komoly tudomány színében tűnt fel, addig voltaképen nemcsak megakadt fejlődésében, hanem, tudomást sem véve a külföldi irodalom eredményeiről, visszacsúszott az egészen kezdetleges forráskritikai munkák színvonalára. A születés időpontja mély nyomokat hagyott ennek a sajátos, történeti és jogi stúdiumnak a módszerén; de sokkal mélyebben és sokkal tartósabban befolyásolta szemléletmódját. A magyar jogtörténetírás együtt fejlődött a népképviseleti és szabadelvű, magyar állammal. A szorosabb értelemben vett jogtörténelem első magyar művelői a közjogi szabadságokért küzdő Magyarország parlamentáris levegőjében értek tudósokká. Abban az időiben írták műveiket, amikor a XVIII—XIX. század forradalmainak nagy élménye és a társadalom szerkezetét megbontó változásai nyT omán, állam és társadalom a valóságban és az emberek gondolkozásában egyaránt kettévált s az uralkodóház idegensége folytán még élesebben fordult szembe egymással, mint Európa más országaiban. Nem csoda, hogy a közjogi harcok túlfűtött levegőjében a többi nemzetek tudósainál nagyobb egyoldalúsággal és sokkalta tovább keresték a magyar jogtörténészek koruk eszményeinek nyomait a távoli múltban. A XIX. század közjogi küzdelmeinek egész problematikáját visszavetítették a fejedelmek koráig. Mindent, ami az egykorú forrásokban szabadságról, a királlyal vívott küzdelmekről szólt, a XIX. ezázad közjogi harcainak, alkotmányos szabadságának korai, de kétségtelen megnyilatkozásaként üdvözöltek. Ez a sajátos, közjogias szemlélet átsugárzott a magyar történettudomány egész területére. Történetírásunk erősen közjogiaskodóvá vált. A magyar jogtörténészek sohasem tudtak megszabadulni a XIX. század liberális államának eszmevilágától. Kutatásaik során bármily távoli idők belső viszonyait vizsgálták is, ennek a képéhez viszonyították eredményeiket s ennek a frazeológiájával interpretálták adataikat. Ez a szemléleti merevség útját állta szinte minden haladásnak, fejlődésnek: megakadályozta a történettudomány más ágai ós a külföldi kutatások eredményeinek szerves befogadását és értékesítését.
