Századok – 1945-1946
Tanulmányok - FISCHER ENDRE: A római társadalom legrégibb szervezetéhez 179
18Э FISCHER ENDRE senator 10 decuriára oszlott, és a királyi hatalom 5 napos időközökben váltakozott az interrexek között.03 Az interrex választás leírása azért nagyfontosságú, mert történeti forrásértéke nem állítható egysorba a tradíció többi, a királyság intézményeit leíró adatával. Az interrex és interregnum intézménye ugyanis a köztársaság korában is megmaradt, sőt annak végén még Kr. e. 52-ből is tudunk interrex választásról.0 4 Az interregnum intézményét leíró Livius tehát mindenesetre ismerte az interrex-választás egykorú módját, ha nem is állíthatjuk, hogy ez megfelelt annak, amit a Romulus halála utáni interrex választásról ír. Ha a következő interrex-választások adatait az első választás módjával egybevetjük, kibontakoznak azok az állandó, kétségtelenül történeti elemek, melyek ennek az intézménynek közjogi gyökereit felfedik. Mindenekelőtt világossá válik az, hogy interrex csak patrícius lehetett, és az interregnum beálltakor az auspiciumok, amelyek a köztársaság korában az állam vezető tisztviselőit, a királyság korában pedig a rexet illették, a geneek és a patriciusi familiák fejeire szállottak vissza.0 5 Ebből a tényből, az auspicia és az impérium elválaszthatatlan kapcsolatán till az is kiderül, hogy a gensi társadalomnak azt a jogát, hogy az állam vezetőjét, illetőleg annak jogutódait kijelölje, a köztársaság idején is elismerték. Sőt kitűnik az is, hogy ez a jog azon a tradicionális dispozición múlott, mely a curiákon keresztül az áldozási jog alapján illette meg a gensek és családok vezetőit. A curiákhoz való tartozás szükségességét az interrex megválasztása szempontjából az is jelzi, hogy a liviusi leírás az első interregnum kapcsán decuriákat említ, tehát a curiák részeit. Ebből jogosan lehet következtetni arra, hogy az interrex-választás — mely a senatorokat, mint a curiák képviselőit illette meg —, valószínűleg onnan eredt, hogy a rexet és az interrexet a legrégibb korban a curiák gyűlése választotta. A curiáknak ez a joga, hogy a főhatalmat birtokló személyt (királyt vagy magistratust) e minőségében formálisan megerősítse, a lex euriata de imperio emlékében fennmaradt a köztársaság korában is.ee A modern jogtörténeti kutatás ugyan kétségeket támaszt e törvény történetiségével szemben,6 7 sőt a teljes tagadás hangja sem ritka,"8 — mégis a római alkotmány kétségtelenül ősi elemei, pl. éppen az interrex és interregnum intézménye, valamint az interrex-választás formaságai azt kívánják, hogy ezt a problémát revízió alá vegyük. Az államot alkotó nemzetségek, illetve politikai szervezeteiknek, a curiáknak és a patriciusi senatusnak szuverénítása, mely egyedül e két intézmény számára tartotta fenn még késői korban is interregnum esetén az államvezetői méltóság betöltésének jogát, olyan társadalmi és jogi viszonyok emlékét idézi, melyek érvényesülésekor a nemzetségek tagjai alkották az államot. Az interrex és interregnum szavak kétségtelenül a királyság korára mutatnak. Ilyen nevű intézmény a köztársaság korában nem keletkezhetett és ugyanúgy elképzelhetetlen az is, hogy az etruszk 03 Liv. I. 17., Dion. Hat. II. 57. 04 V. ö. Liebenam: PW IX. 1713. sk. 05 V. ö. Liv. IV. 7., VI. 41'. 5—7., Liv. VII. 17, 10., Cic, de domo 141, 58, 00 V. ö. Liebenam: PW IV. 1826.' sk. 07 V. ö. Arangio—Ruiz: Storia del diritto romano5, 1940. 20. 1 08 Leiter: Die Einheit des Gewaltgedankens 1914. 117. sk., De Francisei: Storia del diritto romano I. 137.
