Századok – 1945-1946
Tanulmányok - FISCHER ENDRE: A római társadalom legrégibb szervezetéhez 179
A RÓMAI TÁRSADALOM LEGRÉGIBB SZERVEZETÉHEZ 183 AJtheim szerint az ősi nemzetségi beosztást a Rómát alapító etruszk uralom keresztezte a mesterséges curia-beosztással, ilyen módon helyezvén az állameszme uralmát a nemzetségi kötelékek fölé. A curia-beosztáseial függ össze, szerinte, a tribus-beosztás is. A régészeti megállapítások szerint, melyeket Altheim irányadókul fogad el, Róma két községből, a palatiumi latinok és a sabinok összeolvadásából keletkezett, így tehát, Altheim szerint, a Rarnnes, Tities és Luceres semmi esetre sem az ősi törzsbeosztás emléke, hanem a curiákhoz hasonlóan, mesterséges állami konstrukció, mellyel az ősi kettősséget hármasságá akarták átalakítani. A tribusok is, — állítja Altheim — éppúgy mint a curiák, az etruszk-kor alkotásai.2 6 Bizonyítékul a nemzetségi tribusok aevére utal, melyről a nyelvészet az etruszk eredetet kétségtelenül megállapította.2 7 A tribusoknak és curiáknak mesterséges, az állameszme jegyében létrejött intézmények gyanánt való felfogása, mint már említettem, nem Altheim eredeti meglátása, már Belochnál is megtalálható.2 " A curiákra vonatkozó altheim! concepció pedig nem egy esetben Mommsen gondolatait fejlesztette tovább. A meggyőző beállítás az érvek frappáns csoportosítása és a vallástörténeti alapok alkalmazása, ami a régi kutatájs módszereivel szemben novum, kétségtelenül Altheim érdeme. A curiák szerepével foglalkozva, már Mommsen képtelenségnek minősítette a tradicónak azt az adatát, hogy a curiához meghatározott számú gens tartozott.29 Ezt a gondolatot felkarolva Altheim, további érveket keresett a curia-beosztás természetes ősi nemzetségi jellege ellen.3 0 Csakhogy, ha a curiának a meghatározott számú gensekkel való kapcsolata nem is igaz, — mint Mommsen helyesen észrevette —, ez nem a curiák mesterséges intézményként való életrehívása hanem éppen ősi társadalmi beosztásként való elismerése mellett bizonyít. Éppen Mommsen mutatott rá egyik jelentős tanulmányában arra, hogy a tradíció szerint Romulus korában fennálló 300 nemzetség 367 táján 22-re zsugorodott össze.3 1 A gens/ek kihalása azonban egyáltalán nem befolyásolta a curiák számát, hiszen, mint ismeretes, még a köztársaság végén is, — igaz, hogy csak szimbolikusan — fenntartották a 30 curiát. Ebből félreérthetetlenül következik, hogy egyfelől a curiák léte nem függött a gensek meghatározott számától, másfelől pedig, hogy a curiák esetében többről és másról van szó, mint egyszerű kormányzati reformról, mely a maga születését egy múló uralmi rendszer újításának köszönhette. Ha a Rómát városállama szervező etruszk királyság léptette volna életbe a curia-rendszert a nemzetségi szervezet ellen, akkor annak fenntartása azután, hogy a nemzetségek etruszk-ellenes reakciója a Tarquiniusokat elűzte Rómából, értelmetlen lett volna. Már pedig a curiák politikai jelentőségét, mint a későbbi fejlődés bizonyítja, nem érintette az etruszk uralom bukása, a curiák a centurialis rendszer kialakulásáig a római alkotmány fontos pillérei maradtak. Vallási 28 Epochen. I. 85. sk. 27 Schulze: Zur Gesch. îat. Eigennamen 1904. 218. 1. 28 L. a 24. j.-et. 29 R. St. R. III. 12. 3. j.; 92, 104. 5. j. 30 Epochen I. 80. sk. 31 Römische Forschungen I. 69. sk.
