Századok – 1945-1946
Tanulmányok - FISCHER ENDRE: A római társadalom legrégibb szervezetéhez 179
A RÓMAI TÁRSADALOM LEGRÉGIBB SZERVEZETÉHEZ 181 és a köznép (plepsi) köszöni eredetét. 1 1 Ugyanezen hagyomány sze.lint, a plebejusok régen cliensi viszonyban állottak a patríciusokkal; ezek, mint patrónusok fogadták amazokat védelmükbe.1 2 Feltűnő, hogy míg a patríciusok és plebejusok ősi kapcsolatait, elsősorban a cliensi viszonyt, a tradició részletesen előadja, addig a tribus', curia és gens felosztásról elég szűkszavúan emlékezik meg.'3 A kétféle társadalmi tagozódás iránt mutatkozó különböző mértékű érdeklődés nemcsak abból ered, hogy a későbbi történet szempontjából sokkal jelentősebb volt a patríciusok és pleps viszonya, mint az akkor már jelentőségben lehanyatló nemzetségi szervezet, a tribusok,-a curiák és gensek sorsa. Ha ez utóbbiakra vonatkozólag az irodalmi források hivatkozásait összegyűjtjük, a talált adatok szűkszavúsága arra mutat, hogy a rómaiak visszaemlékezése meglehetősen elmosódott arra a korra vonatkozólag, melyben a római társadalom nemzetségi alapú tagozódása még jelentős volt. A régi római társadalom rekonstrukciójára törekvő történeti kutatás azonban nem maradhatott meg azoknál a szűkszavú primitív magyarázatoknál, melyeket a késői latin és görög írók nyújtottak a római társadalom ősi tagozódásáról. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a római társadalom ősi szervezetének karakterét nem a patríciusok és plebejusok jogállása, hanem a nemesi társadalomnak az a felépítése adja meg, melyről a késői hagyomány a tribusok, a curiák és a gensek emlékét megőrizte. A modern kutatások még a vallástörténeti irány fellépése előltt megállapították, hogy jelentése szerint a tribus szó valamilyen felosztást jelöl; s csakugyan a speciális kutatások nyomán kiderült, hogy ősi értelme nem területi, hanem törzsi felosztás volt.14 Az Itália egyéb vidékein, főleg az unber-sabell népek között, de más tájékon is feltűnő területi tribusok a törzsi beosztás átvétele nyomán keletkeztek. Az ősi tribus-beosztás még a törzsi egységen belül történt, a későbbi tribusok viszont már a helyi felosztást valósították meg. Hasonló volt a helyzet a rómaiaknál is, akiknél a tradició és az antiquarius kutatás az itáliaiak mindkét ágára jellemző tribus-beotíztás emlékét fenntartotta.'5 Az itáliai és görög analógiák alapján a három nemzetségi tribust az ősi latin törzsfelosztás emlékének nyilvánította a jogtörténeti kutatás, ennél többet azonban a források töredékessége miatt nem tudott róluk megállapítani.1 8 Kedvezőbb helyzetben volt a kutatás a curiák tekintetében. A forrásokból kétségtelenül kitűnt, hogy ez a nemzetségi szervezetre épült társadalmi beosztás, — bár a tradició szerint a tribueokkal egyidejű eredetre tekinthet vissza —, tálélte a királyság korát, hisizen egészen a köztársaság végéig sűrűn találkozunk említésével. A tradició szerint Romulus osztotta fel a népet 30 curiára és 11 V. ö. Liv. I. 113, 6., Dion. Hal. II. 7., 8., 9. 12 Cic. de rep. 2, 16., Dion. Hal. II. 9., 10. 13 Az ide vonatkozó adatok összegyűjtése, PW VI. A2, 2492. IV. 1815. sk., VII. 1176. sk. 14 V. ö. E. Täubler: Die umbrisch-sabellischen u. die römischen Tribus, Sitzungsber. d. Heidelberger Akad. d. Wiss. XX. 1929/30. 4. fasc; A Momigliano, Tribu umbro-sabelle с tribu romane, Bollettino della Comm. Arch, comunale in Roma, 1033. 228; W. Peremans, Note sur les tribus et curies de la Rome primitive, L'Antiquité classique, V. 1936. 443. sk. 1. 15 A tribusokra vonatkozó forráshelyekre W. Kubitschek: Tribus PW VI A2. 2492. sk. 16 V. Ö. P. de Francisci: Storia del diritto. roinano I.2 1931. 135.
