Századok – 1945-1946

Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147

176 \ ELEKES LAJOS / a kazak-kirgizek a XIX. század derekán „fehér csont" néven különböztették meg uralkodó osztályukat — melynek kiváltságos helyzete származásrendi kapcsolatokon alapult — a „fekete csontnak" nevezett közrendűek tömegétől.50 Első pillantásra kevésbbé világos a helyzet a másik, véleményünk szerint közvetlen átvételre mutató sajátosság, a vajdafiak megbélyegzése tekintetében. Ezt a szokást egy nyugati műveltségű XVI. századi elbeszélő, mint láttuk, racionálisan, célszerűségi szempontból igyekezett megmagyarázni, nem tudjuk, vájjon saját feje után, vagy román informátorainak véleménye alapján. Az utóbbi eshetőség sem tekinthető kizártnak: elképzelhető ugyanis, hogy a XVI. század románja, sőt maga az uralkodócsalád is már csak ilyen magyarázatot tartott elfogadhatónak. De a szokás gyökerei máshová nyúlnak vissza. Családtagok megkülönböztetésére sokkal könnyebb és kevésbbé kellemetlen módok kínálkoztak, mint a tüzes vassal való megbélyegzés fájdalmas művelete; effajta eljárások mögött — a néprajzban járatosak számára nem szükséges hangsúlyozni — rendszerint világszemléleti ok, mágikus tartalom húzódik meg. IIa így áll a dolog, akkor ismét csak analógiák segíthetnek a probléma megfejtéséhez. Európában ilyet hiába keresünk, s futó áttekintés ulán úgy látszik, a török-tatár népeknél sem találunk pontosan megfelelőt. Megtalálhatjuk azonban a szellemi hátteret, melyben az önmagában érthetetlen szpkás értelmet, jelentőséget kap. Török népeknél általánosan elterjedt eljárás az egy család, illetőleg közösség birtokállományába tartozó állatokat közös jellel bélyegezni meg (tamga), amit — jóllehet eredetileg egészen más célja volt — utóbb szintén gyakorlati okkal: a könynyebb megkülönböztetés racionális szempontjával magyaráztak. Az egybevetés nehézségét az okozza, hogy az egyik esetben emberek, a másikban állatok megjelöléséről van szó Ez a nehézség azonban eloszlik, ha figyelembe vesszük, amit újabb kutatók írnak a tamga eredeti értelméről. E szerint a család, illetve közössée feje (az utódok szemléletével: névadó öse) varázsos hatalommal ren-50

L. pl. Vámbéry Á.: A török faj (Budapest, 1885i 348. 1.: „A nemes (ak-szöng, fehércsontú) a nép (kara-szöng, feketecsontú) zömétől azáltal különbözik, hogy valamely szultán vagy baj vagy híres batir (hős, bátor) családjából származik." V. ö. A. de Levchine: Description des hordes et des steppes des Kirghiz-Kazaks ou Kirghiz-Kaïssaks (Paris, 1840) 304—305. 1.: „Le kost blanc ne se compose que des khans et de leurs descendants . . . On appelle kost noir non-seulement le bas peuple, mais aussi les anciens et les autres chefs qui n'ont pas de dignité héréditaire. D'après cette distinction, l'on dit: Voilà un sultan de pur kost blanc, parce qu'il descend d'un khan, tant par la ligne masculine que par la ligne féminine; et Celui-ci est dé~ kost blanc mêlé, parce que sa mère est une femme du commun." (A „kost" szó a török szöng = csont orosz fordítása.) — Németh Gyula egyetemi tanár úr szíves közlése szerint, melyért ezúton is szeretnék hálás köszönetet mondani, a „csont" kifejezés már az orkhoni feliratokon szerepei „sör,ük" formában; különböző alakjai (söiök, sök, süök stb.) széles területen élnek „nemzetség" értelmében, így a kirgiz, csagatáj, altáji nyelvjárásokban.