Századok – 1945-1946
Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147
A .DINASZTIKÜS ELV A ROMÁN ÁLLAMFEJLŐDÉSBEN 167 bői és zsoldosokból tevődtek össze. Esetleg kiegészültek a párthü bojárok csapataival. A nép zöme azonban, mely országos hadjáratok idején (elsősorban idegen támadás, tehát védelmi háború esetçben) hatalmas tömegekben sorakozott az uralkodó mellé, ilyenkor távolmaradt. Nagy István kortársi feljegyzés szerint „kis sereggel", és pedig a szomszédos vajdaságból, addigi menedékhelyéről hozott segéderőkkel és az „alsó országból" — délmoldvai rokonsága köréből — toborzott csapatokkal verte ki Moldvából ellenfelét, Péter Áront. Mircea trónkövetelő 1511-ben, sok elődjének mintájára Erdélyben, pénzen fogadott zsoldosokat, mielőtt megkísérelte Havaselve elfoglalását. Amikor Alexandra Lâpuçneanunak 1.566-ban „valamiféle István" igényeit kellett elutasítania, „szolgálattevőit" (a közigazgatás alsófokú feladatai mellett katonai szolgálatot is teljesítő kondíciósokat) küldte ellene, míg vetélytársa „pásztorokból s más efféle népségből" szedte össze „hadseregét". Áron vajda 1592-ben Jonasco-Bogdan lázadásának elfojtását „udvarára és zsoldosaira", azaz állandó udvari katonaságára és testőreire bízta.40 Ezekben a harcokban egyetlen személy: a vajda, illetőleg a trónkövetelő volt csak a fontos. Az volt a mozgatóerő, kikapcsolása még a legkritikusabb helyzeteket is azonnal megoldotta. Nagy István 1486-ban nyilt csatában alulmaradt ellenfelével, Hronoda Péterrel szemben. Maga is csak úgy menekült a biztos pusztulástól, hogy félnapig a holtak közt hevert. De nem adta fel a harcot. Később egy hívét elküldte vetélytársához, valamilyen ürüggyel elcsalatta emberei közül és levágatta a fejét. Az elveszettnek látszó ügy egyszeriben jórafordult. A trónkövetelő nem volt többé, emberei nem tudtak mihez fogni s István „Isten segítségével úr maradt országában".41 Mi szerepe volt itt a népnek? Amikor a harc eldűlt, tudomásul vette a tényeket és üdvözölte uralkodóját. Ha az máskép dűlt volna el, mást üdvözöltek volna. Nem „hitványságból", nem is „könnvüvérűségből", hanem az uralkodói joggal kapcsolatban általánosan elterjedt felfogás következtében, amely szerint a trónbetöltés ügye egyedül az érdekeltekre, a dinasztia tagjaira tartozik s abba más-' nak, közönséges embernek beleszólása nem lehet. Legfeljebb, ha mint a kíséret tagja, urának szolgálatában emel szót vagy fog 40 Adatok: Revista Istoricä Romána V—VI. 44. 1., Tocile^cu i. m. 220. 1., Ureche i. kiad. 148., ill. 180—181. 1. Előadásunkkal nem ellenkezik az a fentebb idézett adat, hogy 11481-ben Mircea trónkövetelő ellen a havaselvi határkerületek egész fegyveres népe felkelt: ebben az esetben külső ellenség, a moldvai vajda támadásáról van szó. — Megjegyzendő, hogy az irodalom nem szentel kellő figyelmet a vajdai kíséret, a .,szolga", és „szolgáló'--rétegek, a viteaz- és curtean-elemek s a XVI. század derekán meghonosodó, állandó és szakképzett zsoldossereg problémájának, holott ezek kialakulása, jelentősége és lehanyatlása alapvetően fontos a román állam- és társadalomszervezet fejlődésében. 41 L. az események egyik résztvevőjének, a németnyelvű krónika szerzőjének elbeszélését Revista Istoricä Romána V—VI. 67—68 1.
