Századok – 1945-1946

Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147

164 'ELEKES LAJOS Az uralkodó előtt nem volt más út, mint megelőzni ellenfeleit. Innen van, hogy csaknem minden vajda, rögtön amint hatalomra jut, vérfürdőt rendez családjának más férfitagjai s azoknak hívei közt. ,,A fejedelmeknek minden testvérük, rokonuk gyanús — folytatja előadását Tranquillus Andronicus —, nem is tűrik, hogy azok országukban tartózkodjanak; akit elfognak, azt megölik, a silányabbaknak pedig orrukat vágják." Ugyanezt olvashatjuk Forgách fentebi) idézett munkájában, a törvénytelen vajdafiakról szóló rész után: „az ilyeneket szorgosan felkutatják és ha fellelték, iparkodnak elpusztítani vagy megcsonkítani. Ezért a királyi udvarba menekültek ..." A külföldre vonult családtagok átmenetileg biztonságban voltak, de ott sem mindig: IV. Basaraba Tepelus például 1481-ben orgyilkos útján próbálta eltétetni láb alól Erdélyben tartózkodó, veszedelmes ellenfelét. Vlad Cälugärt, II. Vlad Dracul törvénytelen fiát, aki — mint ragadványneve mutatja — száműzetésének éveiben „cälugär", azaz ortodox szerzetes képében rejtőzködött.32

'fepelus fia hasonló, de sikeres merényletet követett el 1510-ben a királyi udvarba igyekvő ellenfele, Mihnea vajda ellen.33 A külföldön élö trónkövetelő lidércnyomásként nehezedett az ural-^ mon levő vajda kedélyére és döntően befolyásolta politikai magatartását. Nagy István uralkodásának első három évtizede szívós küzdelemben telt el. melynek folyamán lassan-lassan sikerült megszabadulnia minden komolyan számbavehető ellenfelétől. De addig -— mint a moldvai történet kiváló lengyel szakértője, O. Górka . helyesen hangsúlyozta34

— egész politikájának ez volt egyik legfőbb, sőt talán a legfontosabb problémája. Míg elűzött elődje, Péter Áron Lengyelországban tartózkodott, István élesen lengyelellenes politikát folytatott. Mikor az átköltözött Magyarországra, István tüstént kibékült a lengyelekkel és a magyarok ellen fordult. Magatartása csak akkor változott, amikor végre sikerült ezt az ellenfelét elpusztítania. S minthogy ugyanakkor török földön bukkantak fel új trónkövetelők, István hűséget fogadott Mátyás magyar királynak s régi ellenségeinek, magyaroknak és lengyeleknek segítségével küzdött a török ellen, akivel addig jó viszonyban volt. Amikor pedig ezektől a vetélytársaktól is megszabadult, beszüntette az ellenségeskedést és újból a lengyelek ellen fordult, akiknél a még megmaradt trónkövetelők menedéket találtak, míg végzetük be nem teljesedett. Más, kevésbbé erős egyéniségek hasonló esetekben kevésbbé harcias magatartást tanúsítottak. Fenyegetőztek, hogy törököt szabadítanak a vidékre, mely ellenségeiknek támogatást nyújt; máskor csak annyit kértek, küldjék el azokat a határtól távol, az udvarba vagv bárhová, végül beérték azzal az ígérettel, hogy nem 32

Hurmuzaki XV/1. 114. 1. 33

Uo. 199. 1. 34

Az áltála felfedezett, németnyelvű moldvai krónikához írt bevezető tanulmányában, Revisia Istoricä Romána V—VI. 1935/6. 40. 1.