Századok – 1945-1946

Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147

150 'ELEKES LAJOS Mindkét vajdaságban volt tehát dinasztia; mindkét dinasztia az államalapítók leszármazója, vagy legalább annak tekintette magát; mindkét román állam politikai fejlődésének első századai ezeknek a dinasztiáknak, az alapítók vérszerinti ivadékainak irányítása alatt folytak le. Részben már ezek a tények is indokolhatnák azt, hogy a nép különös tisztelettel és bizalommal övezte a dinasztia tagjait, úgy, amint például Chalkokondylasnak, a XV. század balkáni ügyekről kitűnően értesült, itt valószínűleg közvetlen román hírforrásra támaszkodó, nagy történetírójának alábbi soraiból is kitűnik: „(I. Mircea) a havaselvi fejedelmek ősi nemzetségéből származott" . .. utódai „mindmáig uralkodnak abban az országban", ugyanis ' „a dákoknak (havaselvieknek) hasznos, ha ők a vezetőik".5 De amit a bizánci humanista egyszerűen hasznosságnak vélt, az valójában több volt. A fejedelmi család tagjai közfelfogás szerint különleges tehetségekkel rendelkeztek, melyek egyedül őket tették képessé az uralkodásra. Tanulságos volna ebből a szempontból átvizsgálni a román mondakincsnek XVI. századi, vagy annál régebbi elemeit; ilyen munka, meggyőződésünk szerint, sok idevágó adat birtokába juttatna. Gondoljunk csak a krónikások szűkszavú előadásában is fellelhető, töredékes nyomokra, a vajdák trónralépéséhez, uralmához kapcsolódó Csodálatos jelenségek, álmok, varázslatos tevékenységek elbeszéléseire, melyek — jóllehet egy későbbi kor eltérő szemléletének vagy egyházi-moralizáló, vagy éppen ellenkezőleg politikai-racionális prizmáin eltorzulva — világosan utalnak eredeti termőtalajukra: a vajdák és családjuk különös képességeibe vetett hit jellegzetes fogalomvilágára.6 (Bucureçti, 1913), ezúttal még több támadható pontot hagyva, például felvéve táblájára Korjatovic Györgyöt, aki az újabb kutatások szerint sohasem uralkodott Moldvában (v. ö. Giurescu i. m. 422. s köv. 1., ill. a 439 1 i. irod.) Onciul egyetemi előadására 1. I. Vlädeseu: Isvoarele Istóriei Românilor I. Letopisetul delà Bistrija letopisetul delà Putna (Bucure^ti, é. n.) 32. 1. 5 Bonni kiad. 78., 259—260. 1. 6 Két mondát emelünk ki ezúttal, mindkettőt Ion Neculce késői krónikája alapján (ed. A. Procopovici, Clasicii Románi Comentati, Craiova, 1936. 9—10., ill. 16—17. 1.). Az egyik Putna kolostor alapításáról szól. E szerint Nagy István vajda, az alapító, elhatározván a kolostor felépítését, felment egy hegyre és ellőtte nyilát. Ahol az földet ért, odahelyezték az oltárt. Nem nehéz felfedezni ebben az elbeszélésben a csodatevő, mitikus hősök nyilas varázslatának alapanyagát, hozzátéve, hogy az, bár eredetében nem függ össze a keresztény séggel, keresztény fejlődésterületen — így ez esetben is — rendszerint vallásos átdolgozásban jelentkezik, példa reá a magyar mondavilágban Szent László füvének legendája stb. A másik monda szerint Rare$ Péter egyszerű halkeresedö korában álmot látott, melyben két hegy mindenestül arannyá változott és meghódolt előtte. Természetfeletti erők beavatkozása ilymódon készítette őt elő arra, ami másnap történt: a moldvai előkelők felkeresték és közölték vele, hogy (más forrás alapján kiegészíthetjük: mint a dinasztia vér szerint való tagját!) uruknak ismerték el. Az ilyen természetfeletti beavatkozások a mondákban rendszerint legitimációs célzattal történnek, hogy valamely nagyrahivatott, de addig méltatlanul elhanyagolt egyénnek örökösödési jogát igazolják. Rare§ esetében: a hegyek hódolata a vérben rejtőző jog birtokosának szól.