Századok – 1945-1946

Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85

MARTINOVICS KÉPMÁSAI 145 felsoroltak kivétel nélkül profil képet mutatnak, addig az -összeesküvés fáját egy a kivégzés-képekről ismerttel megegyezően ábrázoló akvarellen, a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi-Könyvtárában, a levágott fejet a többitől eltérően en face látjuk (Bartucz nem ismerte).21 Az e képeken" található Martinovics-alakok közül az előtte ismereteseket Bartucz aprólékos gonddal vizsgálta meg és részletről részletre mutatta ki a koponyával és csontvázzal (mérsékelten magas termetű, erőteljes izomzatú) való megegyezéseiket. Egybevetéseiből, melyek az általa nem vizsgált képekre is hasonló eredménnyel terjeszthetők ki, kitűnik, hogy e primitív portrék híven tanúskodnak Martinovics testi mivoltáról, és ha torzítottan is, de vonásról-vonásfa követhetők rajtuk azok a földi maradványokból rekonstruálható jellegzetességek, amelyeket fentebb ismertettünk. Következésképen nagy valószínűséggel megállapítható, hogy e képek élet után készült előképekre vezethetők vissza. Itt a minták között azonban két csoportot kell megkülönböztetnünk. A kivégzés cselekményében megjelenő alaknak vagy a levágott fejnek ábrázolásai kivétel nélkül szakállas-bajuszos arcúak. A cselekményen kívül, külön mellképekben előttünk álló alak ezzel szemben kivétel nélkül csupasz arcú. A vérmezei eseménnyel közvetlen kapcsolatos képek így a helyszínén rajzolt vázlatok nyomán készülhettek és szemléltetik az egykorú írott források sorait: „Mind az öt foglyoknak igen megnőtt volt a' szakállok úgy, hogy eggy tekintéssel, nem mindjárt lehetett vólna reájok esmérni."2

8

De a szakállas-bajuszos arcú képek nemcsak a fogságtól megviselt rabot akarják mutatni és a torzítások sem csak a kezdetleges portretirozó készségből fakadnak. Az elrettentő szándék a nép képzeletében a gonoszsággal együtt járó rútságot is felhasználta az ábrázolás hatásának fokozására. Különö iképen megmutatkozik ez a tényező azon a kis egészalakos képen, mely a megátalkodott testtartással csaknem démoni hatás elérésére törekszik. Ellentétképen szerepeltették a kivégzés-képeken külön díszes keretben a Martinovicsot élete virágjában megörökítő mellképeket. Ezek a tudós apátnak valóban létezett, reprezentációs célzatú képmásai után készülhettek. Kis formátumú redukciók, melyek a képtípust egy időszerű, a nagy kompozícióra utaló gesztussal bővítették. E mellképek csupasz arca a kortársaknak Martinovicsról szóló tudósításaival megegyező. Kazinczy „kisded, húsos, barna, kopasizodó embernek",2

4 Kratter „kleines, hageres, unansehnliches, kühn sich spreitzendes Abbéchen"nek,25 Szirmay „középnagyságú, sovány, fekete, arcszíne sötét epés. sápadt, mogorva kinézésűnek"26

írja le. E jellemzések ellentmondásai és elfogultságai nem lényegesek számunkra, fontos tény, hogy egyik sem tesz említést sem szakállról, sem bajuszról, már pedig ez a körülmény a pár soros leírásokból semmiképen sem hiányozhatnék, különösen papi embernél, kinél a maga idejében ez a különösségek közé 21

Repr.: A Magyar Nemzet Története. Szerk. Szilágyi S. id. к. 503. 1. 22

A kivégzés-képek esemény-ábrázolásainak ikonográfiái vizsgálatát mellőzzük, csak a Martinovics arcát és alakját mutató részleteket tárgvaljuk. — V. ö. Bartucz i. m. 1(67—172. 1. 23

Magyar Hírmondó. 1795. jún. 2. sz. 21

Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. Kiadta Abafi Lajos. 1879. 133. 1. 25

Kratter: Briefe über Gallizien. 1786. 64. 1. 26

Szirmav Antal: A magvar jakobinusok története. Hazáik. X. k. 1888. 245. 1. 10