Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
142 VAYER LAJOS í napig közkézen forog, mint Martinovics Ignác arcképe, szükségesnek tartjuk e visszatérő tévedés teljes tisztázását. Bentivoglio bíborosnak Van Dycktől festett képéről részlet-másolat létrejöttére a kor szokásai szerint sokféle alkalom adódhatott. így felmerül a nagy festők kiváló képeinek történetében oly szokásos eset lehetősége is: a nagysikerű és híressé vált festményről előbb-utóbb grafikus kópia készülhetett és a szapora és messze országokba könynyen elkerülő lapok egy példánya közvetíthette a bíboros portréját Magyarországra, róla készülhetett a K. Papp Miklós- azaz Stróbl-féle festmény, hiszen gyakran előfordult, hogy a metszet-másolatokról újból képet festettek. A Bentivoglio-portréról valóban készült egykorú reprodukció, Jean Morin kiváló francia grafikus metszette rézbe, méghozzá csak vállkép-részletét, díszes keretben.11 A probléma így első pillantásra a szokásos gyakorlat útján egyszerűnek látszik, azonban a pontos vizsgálat éppen a metszet-közvetítést határozottan kizárja. A grafikusok a hasonló reprodukciók készítésénél kétféle gyakorlatot követtek. Az eredetiről másolt rajzot vagy egyszerűen rézbe metszették és így a negatív lemezről készült pozitív levonatokon fordított irányú képet kaptak, vagy, mint az igényesebb és gondosabb mesterek tették, a másolatot fordított irányban metszették rézbe, mely így a levonatokon ismét az eredeti festménnyel megegyező irányba fordult és hu grafikus kópiát kaptak. Ha azután a metszet-másolatról újból festmény készült, ez a metszet-előképéhez híven az eredeti festménnyel vagy egyező vagy ellenkező irányba forduló alakot mutatott. Ha mármost a Morin-metszetet vesszük szemügyre, itt a grafikus reprodukció egy ritkább és érdekesebb esetével állunk szemben. A mester a fej és a nyak részletét a metszéskor gondosan megfordította, úgyhogy ' e részben a Van Dyck-eredetivel megegyező képet kapott. A palliummal fedett vállrészletnél azonban nem vett fáradságot magának a megfordításhoz és nem törődött a fej és a test ellentétes mozdulatával. Ez utóbbit csak az eredeti festményt ismerő szem fedezheti fel, mert a pallium csaknem semleges felületén osak a szegély és a gombsor, továbbá az árnyékok iránya tanúsítja a grafikus felületességét. A Morin-metszet e jellegzetes kettősségének semmi nyoma sincs azonban a magyar reprodukciókon, melyek úgy az arc, mint az alak fordulatainak irányában pontosan megfelelnek az eredeti Van Dyck-képnek. Hozzátehetjük, hogy ikongráfiailag sem lennének visszavezethetők a Morin-metszetre, mely kis mértékű változtatásokat is mutat a Vau Dyck-kép arcának kifejezésén, A grafikai kópia közvetítésének hipotézisét elvetve, vissza kell térnünk az eredeti festményhez, melyről olajfestésű másolat készítését feltételezzük. A bíborossal vagy emlékével kapcsolatba került kolostor, könyvtár, iskola, kórház vagy más intézmény, 4r agy a Bentivogliocsalád egy ágának ős-galériája számára válhatott szükségessé a reprezentatív arckép lemásolása. A másolat mestere, az olasz bárok egy kisebb festője lehetett, aki a németalföldi nagymester méltóságteljes nyugalmú művét a maga mozgalmasabb modorában oldotta föl. A nemes előkelőségű fejet és arányos arcot megnyújtotta, a bölcs komolyságú szemeket idegesen kutató tekintetűvé alakította át, A kép a kolostor feloszlatása vagy a kastély kifosztása révén kerülhetett ki Itáliát 11 Reprodukciója: Hind, A. M.: A short historv of engraving and etching. 1908. 145. 1.