Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
KÉT VILÁG HATÁRÁN 123 logikák lényegbevágó kérdései háttérbe szorulnak. így az egyetemes és egyedi lét viszonya, a skolasztikának legtöbbet vitatott problémája, amely alapvetően elválasztotta egymástól a három nagy skolasztikus iskolát, a tomistákat, skotistákat és nominalistákat és ami sokszor olyr an szenvedélyes vitákra adott okot, tankönyveinkben egészen jelentéktelen helyet foglal el. Jaszlinszky ennyit is csak azért mond, „hogy úgy ne látsszék, mintha egyáltalán semmit se mondana róla".12 4 Különben mind a hárman a tiszta nominalizmus álláspontját fogadják el, tagadják az egyetemes fogalom tárgyi létét,12 5 ami a skolasztika hanyatlásának jellemző vonása. A kategóriák részletes kifejtése sincs meg olyan mértékben, mint korábban szokásos volt. A szillogizmusok különböző fajait, az összes Barbara, celarent stb. formulákat bemutatják ugyan, de inkább csak kötelező hagyományként: „parendum tarnen est scholarum consuetudini", különben „tárgyalásuk alig éri meg a fárad ságot", mondja Ivancsics.126 Nem kap sok helyet az a fontos skolasztikus kérdés sem, hogy vájjon ugyanarról a tárgyról lehet-e egyszerre tudás is, meg vélemény is.12 7 A metafizikai kötetek beosztása a logikákhoz hasonlóan szintén egészen modern. Egymásközt nagyjából megegyeznek. Jas-zlinszky négy disszertációra osztja könyvét: 1. ontologia és aetiologia, 2. cosmologia, 3. psychqlo^ia, *iuamvis hoc princípium clarissimum sit, et ad pleraque demonstranda accommodatum, hujus tarnen ipsius evidentiam aliunde haberi." (Reviczky: Logica 128—129. 1.) — Ivancsics és Jaszlinszky a leibnizi 'hármas evidenciát fogadják el. (Ivancsics: Logica 184. 1., Jaszlinszky: Logica 147. 1.) 124 Jaszlinszky: Logica 45. 1. 125 Ivancsics így ír: ,,Dum autem ajo: universale esse attributum pluribus commune, non sic est accipiendum, quasi reapse et prout res existunt, detur in eis attributum quoddam pluribus conveniens: istud enimvero asseri nequit: cum omne id, quod existit, individuum sit, seu singularis et ab omnibus aliis discreta res. Verum id ibi dicitur: quod universale sit attributum in idea communi sie repraesentatum; ut vi hujus repraesentationis, seu prout in hac praecise exhibetur, pluribus conveniat. Ita in exemplo: universale homo non eo sensu est attributum omnibus individuis humanis commune, quasi omnes homines communem revera haberent naturam: certum quippe est singulos homines naturas habere singulas, sibique proprias; sed attributum homo commune est omnibus hominibus, prout in idea exhibetur: quando enim per ideam communem sie naturam hümanam cogitamus; ut non attendamus ad ullum singularem hominem; totum id, quod in idea repraesentatur, aequaliter potest attribui singulis hominibus. Igitur omnis attributorum universalilas a nostro duntaxat cogitandi modo provenit." (Ivancsics: Logica 57. 1.) -—• Ez a tiszta nominalizmus! már az előző évtizedben is uralkodó volt Nagyszombatban, amire két vizsgatételsorozat a bizonyítékunk. Az egyik a már említett 1741 -i Kollerféle promóciós kiadvány, amelynek 5. tézise ez: „Universale fit tantum per intellectum." A másik (Turóczi, Ladislaus) : Ungaria suis cum regibus compendio data, dum in... univ. Tyrn. A. 1743... theses univ. philos, publice propugnaret . . . Ignatius Birovszky . . praeside Michaele Szegedi. Tyrnaviae, 1743. (MNM. Hunh h 2° 545.) Ebben a 8. pont szószerint megegyezik az élőbbivei: „Universale fit tantum per intellectum. " 129 Ivancsics: Logica 155. 1. 127 Jaszlinszky: Logica 157 1.
