Századok – 1945-1946

Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85

116 CSAPODI CSABA Természetesen azért Newton „clarissimus Anglus"9 2 és a new­toniánusokat Cartesius és Gassendi követői mellett a legfontosabb újkori filozófiai iskolának ismerik el. Reviczky azt is tudja róla, bogy olyan híres volt, hogy már életében szobrot emeltek neki.93 Ivancsics metafizikájában egyformán közli Descartes-nak és New­tonnak a mozgásról szóló alapelveit, mint a legibkább elfogadot­takat.9 4 Az egyes részletkérdések tekintetében ritka a newtoniánus álláspont elfogadása. Még jellemzőbb azonban ennél a legfőbb newtoni elvvel, az általános tömegvonzással szemben való állás­foglalás. A testekben benne rejlő erő föltételezése a skolasztikusok ,,rejtett tulajdonságainak" (qualitates occultae) emlékét idézi fel bennük s ezért szinte irtózattal utasítják el. Még a legkedvezőbb eset az, ha megkülönböztetik Newton eredeti felfogását a newto­niánusokétól. Jaszlinszky szerint Newton a tömegvonzásnak csak törvényeit állapítja meg, de hogy magát a jelenséget külső vagy belső ok idézi-e elő, azt nem kutatja. Ha tehát a vonzóerőt Newton eredeti értelmében vesszük, akkor el kell fogadnunk; de ebben az esetben az ok ismeretlen marad előttünk. A testek általános belső tulajdonságának tekinteni azonban nem lehet a tömegvonzást, mert ez olyan lenne, mint elfogadni a peripatetikusok okkult tulajdonságait.95 Reviczky is úgy tudja, hogy Newton csak a törvényeit állapította meg a nehéz­ségi erőnek; hogy azonban ez az erő magukban a testekben van, azt csak követői, így Musschenbroek, hirdetik.9 6 Adány András társain túlmenve éles gúnnyal nyilatkozik erről a kér­désről (közelebbről éppen a szilárd testek részeinek egymásközti kohéziójárót van szó): „Mindazok, akiknek értelme megtisztult az eiőítéletektől, világosan látják, hogy a szilárd testek részeinek viszonyát és összefüggését nem lehet fiiozóftíHlag megmagyarázni a newtoni vonzással. Mert mit neveznek ezek az éleseszű angolok vonzóerőnek? Ha csak a testek közeledését és távolodását jelenti, akkor magát az okot nem magyarázzák meg; ha pedig 'vonzáson vala­milyen, a testekben benne rejlő és beléoltott erőt értenek, akkor meg éppen ki kell még fejteni, mi, honnan van és miben áll ez az erő? Mert külön­ben ebből az émelygésig emlegetett szóból nem tanulok többet, mint ha azt a kigúnyolt szavát hallanám a peripatetikusoknak, akiket a newtoniánusok nagyon megvetettek: ez ezeknek a testeknek a tulajdonsága, ez a természete, hogy egymást kölcsönösen vonzzák; azoké pedig, hogy taszítják."9 7 A newtoni irányzat tehát még nem érvényesült erősebben a XVIII. század ötvenes éveiben a nagyszombati bölcseleti oktatás-92 Jaszlinszky: Logica 15. 1 93 Reviczky: Physica I. 26. 1. 94 Ivancsics: Metaphysica 145—146. 1 95 Jaszlinszky: Physica I. 153. 1. — A tehetetlenségi erőről ugyanígy: „An vis inertiae sit peculiare corporum attributum? . . . Respondeo: Istud dicendum non videtur." (Uo. 143. 1.) — Más helyen meg éppen' azt mondja, hogy a newtoniánusok Newtonnal szemben vonzóerőt tulajdonítanak a testeknek. (Uo. 167. I.) 90 Reviczky: Physica I. 176. 1. 97 Adány: Physica 196—1(97. 1. — Egy másik helyen ezt írja: A newto­niánusok vis repulsiva-ja „nihil differt ab Arabuni inirinseca virtute, aut occulta qualitate: ergo sicut per banc; ita per illám elasticitas corporum philosophice non explicatur." (Uo. 283. 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents