Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
KÉT VILÁG HATÁRÁN 113 ismeretre akar szeri tenni, mert ezáltal megszabadul a gyermekkori 'előítéletektől és a dolgokat visszavezeti az alapelvekre.7 9 Az óvatos és helyenként szinte ellentmondó fogalmazást eléggé megokolja az említett 1706-i tilalom. Egyébként a különbség Descartes és Jaszlinszky felfogása közt csak annyi, hogy Jaszlinszky nem tekinti nélkülözhetetlen eszköznek a kételkedést egész filozófiájának felépítéséhez és hogy nem tartja szükségesnek az evidens dolgokban való kételkedést, hanem csak azokban, amelyekre nézve előbb bizonyosságot kell szereznünk. (Természetesen a hit dolgában itt sincs szó kételkedésről.) Ivanics a mérsékelt szkepticizmust, amihez a cartesianizmust is számítja, „modestissima ac prudentissima philosophandi ratio"-nak, a filozofálás legmérsékeltebb és legokosabb- módjának mondja, mert az emberi értelem határai korlátozottak s ha nem figyel erre eléggé, hanem a megengedettnél nagyobb erőt tulajdonít magának, szükségszerűen gyakran tévednie kell.80 A cogito, ergo sum tétele is elfogadásra talál, de megint nem tökéletesen Descartes értelmében: nem az egész gondolkozás alaptételeként, hanem csak úgy, mint egy az evidens igazságok közül. Ivancsics így nyilatkozik erről a kérdésről: „vájjon a gondolkozónak, akarónak, kételkedőnek, hivőnek, gyanakvónak stb. lehet-e valami evidensebb. mint az, hogy ő gondolkozik, akar, kételkedik, hisz, gyanakszik stb., vájjon valami módon el lehet-e képzelni, hogy ő nem cselekszi azokat, mikor tudatában van annak, amit cselekszik?"8 1 Jaszlinszky még ennél is pontosabban követi Descartes gondolatát, amikor ezt mondja: „minden gondolkozó létezik, gondolkozni ugyanis nem tud, ami nem létezik; én gondolkozom, mert felfogok, ítélek stb., tehát létezem. Ezeket bizonyara egy'etlen épeszű ember sem vonhatja kétségbe,"8 2 Ugyanő egy más helyen: „Annyira evidens, hogy bennünk lélek van, hogy annak létezésénél semmi sem evidensebb. Ez maga győzi meg ugyanis önmagát a legvilágosabban a saját létezéséről, amikor így halad előre a következtetésben: a lélek az, ami gondolkozik és én gondolkozom, mert felfogok, ítélek, értekezem, de ami gondolkozik, létezik; hogy lehetne ugyanis, hogy az gondolkozik, ami nem létezik; tehát én létezem."8 3 Az igazság kritériumára vonatkozó cartesiánus tétellel kapcsolatban a nagyszombati professzorok felfogása megoszlik. Jasz-79 „Dubium methodicum Cartesii pro suspensione judicii. . acceptum admodum utile est Philosopho, immo et necessarium in omnibus semel is vita, quorum scientiam cupit." „Ex hoc autem liquet Cartesium non esse dubitationis primum authorem." (Jaszlinszky: Logica 156. 1.) 80 Ivancsics: Logica 175. 1. — Ivancsics nézete különbeni is hasonló ebben a tekintetben Jaszlinszkyéhoz: „Dubium Cartesii acceptum' pro suspensione judicii ad tempus utile est philosopho in iis, de quibus evidentia principia non illico occurrunt (adverte autem sermonem hic non esse de rebus ad fidem Divinam pertinentibus; in his quippe rationem subjectam esse oportet autoritati) .. . Нас ratione 1. «eorriguntur infantiae praejudicia. 2. Veritates certae sua ad principia reducuntur. 3. Mens in jud'icando redditur cautior. 4. Veritates per se notae ab illis, quas per alias probari oportet, secernuntur. 5. Qui sic dubitat, magis se convincit de iis, quae novit; et vei ideo habilior redditur ad alios quoque convicendosi, ac erudiendos: ergo hac ratione sumptum, a< usurpatum Cartesii dubium utile admodum est philosopho. Unde etiam Aristoteles: Opus est aliquid scientiae habere volentibus bene dubitare. (Ivancsics-Logica 201. 1.) 81 Ivancsics: Logica 177. 1. , 82 Jaszlinszky: Logica 140. 1. 83 Jaszlinszky: Metaphysiea 182. 1. в
