Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
KÉT VILÁG HATÁRÁN 111 tel, most a filozófia föladja a kinyilatkoztatással való kapcsolatot, megszűnik kutatni a hittel való kapcsolatokat. Némi próbálkozások után kiderült, hogy a cartesianizmus összeegyeztethetetlen a skolasztikával.7 3 Ezért van a cartesianizmusnak olyan jelentékeny szerepe az újkori gondolkozás történetében és ezért kell nekünk is a többi iránynál behatóbban foglalkoznunk a cartesianizmus hatásával a nagyszombati egyetemen. A jezsuita rendben hosszú ideig nem volt hivatalos állásfoglalás Descartes tanait illetőleg; vannak hívei és ellenfelei. Végre is 1706-ban P. Tamburini általános rendfőnök 30 pontban foglalja össze azokat a tételeket, amelyeket nein szabad tanítani a filozófiai oktatásban. Egyes leibniziánus tételek mellett elsősorban cartesiánus tételek tilalmáról van szó. Hogy csak néhányat említsünk : Tilos azt vallani, hogy mindenben lehet kételkedni azon kívül, hogy cogito, ergo sum; nem szabad azt tanítani, hogy csak egy világ lehetséges: hogy a világ nagysága meghatározatlan (indefinitum) ; hogy a világnak adott mozgásmennyiség változatlan; hogy a lélek nem oka a test mozgásainak; hogy az állatok automaták stb. A tilalom utolsó pontja szerint nem szabad azt tanítani, hogy Catesius rendszerét mint hipotézist el lehet fogadni, amelynek elvei és követelményei egymással és a következményekkel helyesen összefüggenek.74 A tilalom világos. Descartes minden lényeges pontjára kiterjed. Azt várhatnók tehát, hogy Descartes tanítása végérvényesen száműzetett a jezsuita egyetemi oktatásból, itt csak elítélés illetheti őt. Azonban már maga ez a tilalom is annak a jele, hogy ezek a tételek nem voltak közömbösek, sőt hajlandóság volt irányukban, amit ki kellett küszöbölni. A tilalomnak, úgy látszik, a XVIII. század első felében meg is volt a hatása. így például a bécsi egyetemen még 1730-ban is a baccalaureusok avatásakor Johannes Vincentius: Discussio peripatetica, in qua philosophiae Cartesianae principia per singula fere capita, seu articulos dilucide examinatur c. munkáját osztják szét л közönség közt. Ez a könyv egy félszázaddal korábban jelent meg először Toulouse-ban s pontról pontra nagyon éles hangon, gúnyosan cáfolja Descartes filozófiáját. Sőt atheizmusra és manicheizmusra való vezetéssel vádolja meg. A szerző úgy látja, hogy cáfolatával Cartesius egész rendszerét sikerült halomradöntenie.73 Minden valószínűség szerint hasonló volt a helyzet ebben az időben a nagyszombati egyetemen is. A század második felében megjelent tankönyvek szerzői azonban már ezzel egészen ellentétes magatartást tanúsítanak. Ádány András, Jaszlinszky András, Reviczky Antal. Ivancsics János tankönyveikben ugyan többnyire nem 73 Schnürer i. m. 113. 1. 74 Monumenta Germaniae Paedagogica IX. 122—124. 1. 75 „Sed heu Cartesi! nonne sic tua omnia dogmata corruunt." (5 1.)
