Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
118 CSAPODI CSABA által megrontott szövegből és így megtisztította Aristoteles filozófiáját Avicenna és az arabok „szennyétől".40 Hogy ez a mélységes megvetés nem pusztán az arab bölcselőkre vonatkozik, hanem az egész skolasztikus filozófiára, az Adány szavaiból derül ki a legvilágosabban: Aristoteles filozófiáját — mondja — a VIII. században főleg két híres arab, Avicenna és Averroës ébresztette fel, „nem tudom, milyen szemfényvesztéssel, azután különféle kommentátorok által inkább beszennyezve, mint megvilágosítva, előtört Hispania sötétségéből és Európa minden akadémiáján zsarnoki uralmat foglalt el". Ebből nőt ki a három nevezetes rendszer, a tomizmus, skotizmus és nominalizmus. Mindegyik nagy híve Aristotelesnek, ezért az arab peripatetikus nem más, mint a skolasztikus. Közel kilenc évszázadon keresztül minden iskola ezt a filozófiát imádta. —- így szól Adány.41 A századokon át annyira becsült skolasztikus filozófia, a jezsuita oktatásnak is alapvető tényezője, tehát a XVIII. század közepének nagyszombati tanárainál a legjobb esetben is csak hűvös tartózkodásban, rosszabb esetben fölényes megvetésben vagy éppen gúnyban részesül. A magyar jezsuita bölcselet-tanárok a felvilágosodás korának egész fiatalos, sőt gyermekes örömével, újat, nagyot, szabadot áhító lelkesedésével fönntartás nélkül a recentior philosophia felé fordulnak. A „recentior philosophia". Mit tett a skolasztika? — a felvilágosodás korának véleménye szerint. Üres szalmacsépléssel töltötte az időt, szőrszálhasogató kérdéseken vitatkozott, elhanyagolta a fizikát és mindenben csak a metafizikát kereste. Nagyszombati filozófusaink mind így látják a dolgot. Jaszlinszkv is azt tartja a skolasztikusok fő hibájának, hogy egész filozófiájuk nem más, mint metafizika.4 2 Jaszlinszkv és társai saját koruk szemüvegén át nézik a dolgokat. A metafizikát, ugyan nem hagyják el, nem is hagyhatnák, de érzelmük másfelé húzza őket. Ennek a kornak nem sok érzéke volt az iránt a szellemi élvezet iránt, amit az igazságban pusztán önmagáért való elmélyülés okoz a gondolkozó embernek. A dolgok végső elveinek nyomozásánál jobban érdekli őket a természetnek éppen most csodás fényben kitáruló világa. A kézzelfogható dolgok mivolta és felhasználhatósága az emberi élet kényelmesebbé, boldogabbá tételére. Ebből a szempontból nézik az újkori filozófusokat és természettudósokat. Milyen mások ezek, mint a régi skolasztikus bölcselők! Ezek kellemessé és hasznossá tették a filozófiát, főleg a 40 „...ab Avicennae, Arabumque sordibus purgaret " (Reviczky: Physica I. 42. 1.) „. . . ab Arabibus faecibus abluere . .. (Uo. 26. 1.) 41 Adány: Physica 18. 1. 42 Jaszlinszkv: Logica 16. 1.
