Századok – 1944
Beszámolók - ELEKES LAJOS: A románok történeti „élettere” 79
92 ELEKES LAJOS oláhokra, hanem egy hasonló nevű, volgai eredetű s a bulgárokkal rokon, törökjellegű népet jelöl.' Someçan rcmán írók gyakori, bár merőben indokolatlan szokása szerint Gelou „b'ak" országához hozzászámítja északon Ménmarót, délen Glad földjét, noha az előbbit forrása szerint kazárok lakták, az utóbbinak lakosságára pedig legfeljebb a vezér bulgárjellegű neve utal, minthogy a krónika csak anynyit tud, hogy Gladot kunok, bulgárok és blakok srg tették. De még így sem értjük, hogy beszélhet Bereg, Ugocsa, Márarnaros, !ízatmár, Bihar, Csanád megyék területet kit ltő egységekről, hi?z' n Anonymus szerint — más forrás pedig nincs — Glad országa a Temesközben, Ménmaróté pedig Biharban fekü !t, Bereg-Máraniaros vidékére a legszélsőbb számítás szerint sem terjedt ki. Szemn ellátható, hogy az állítólagos román államalakulatok, amelyeknek kapcsolatot kellene teremteniük a dákok orsztga s a trianoni Románia közt, a Dnyeszter—Tisza közének csak igen kis részét foglalták el. Semmikép sem lehet t.ehát úgy tekinteni < ket, mint a térben rejlő természetes forrasztóerők történeti bizonyítékát. Az sem áll, hogy bármilyen, akár csak a legkisebb kapcsok t lett volna köztük és a dák illetőleg román államok közt; azok mindegyikétől évszázados űr, területi eltérés, meg ami a legfontosabb: közbeeső népek és politikai képződmények tömege, egyrészt a gepidák, húnok, avarok, másrészt a magyarok birodalma választja el. Átmenetet, jogfolytonosságot tehát akkor sem jelenthetnének, ha valóban román államalakulatoknak tekinthetnők őket, amá te'jes lehetetlenség, mivel a románság a magyar honfoglalás idejében még a Balkánon élt, bevándorlása — mint a forrásanyagból szinte lépésenként meg-Tapítható — jóval később, legkorábban a XII. században kezdődött s a következő századokban ment végbe,10 Árprd idejc'brn tehát nem alkothatott államokat a Körös-Maros környékén. Egyrbként is kérdés, szahad-e államnak minősítenünk a Glad, Gyalu és Ménr a»-ót wetése alatt állt alakulatokat, amelyek megsemmisítésére elegendő volt egyegy magyar hadsereg egyszeri támadása. Somesan államtörténeti érvei tehát nem állják meg a he'yüket. Gazdaságtörténeti fejtegetései, amelyekkel a Dnyeszter—Tisza-k<'zi tájnak' s a román nép életének történeti egymásrautaltságát igyekszik kimutatni, még kevésbbé. Különös az az ál'ítása. hogy a ror ánság ősfoglalkozása a fölmívelés, ezt csak késői b váltotta fel a pásztorkodás: a románság, amióta az első hiteles forrásokban megjelent, mindig állattenyésztő, vándorpásztori életmódot folytatott. Mőg furcsább az az okoskodás, hogy valamelyes fö'dmívelés azért mindig maradt, mert e nélkül a politikai és közigazgatási szervezet ősi formái sem maradtak volna fent. Milyen formákról van szó? A tényekhez ragaszkodó történetkutatás egyetlen ilyet sem ismer. Legmerészebb az a kijelentése, hogy a román földmíves már akkor feljett 9 Anonymus művének keletkezési korára 1. Szilágyi L.: Az Anonymuskérdés revíziója. Századok. 1937. Román vonatkozásaira v. ö. Tarrás L.: Rómaiak, románok és oláhok Dacia Trajanában megfelelő részeit. A blak nér esetleges török jelentésére 1. Pais D. fejtegetését Magyar Nyelv, 1935. 267. s köv. 1. 10 A bevándorlás menetére 1. a Fekete Nagy A.— Makkai L.: Documenta históriám valachorum in Hungaria illustrantia (Budapest, 1941) kötetben közölt okleveleket.
