Századok – 1944

Beszámolók - ELEKES LAJOS: A románok történeti „élettere” 79

A ROMÄNOK „TÖRTÉNETI ÉLETTERE" 93 a hegyvidék nem lehet egészséges állam, rendezett társadalom központja, nem is említve azt, hogy Erdély sem igazi erőd; igaz ugyan, hogy minden oldalról hegyek övezik, csakhogy ezeken nyugat felé kényelmes utak nyílnak, amelyek az erdélyi medencét a magyar Alföldhöz kapcsolják. A tények világánál tehát az egész elméletből nem marad egyéb, mint üres és önmagában sem pontos hason'at, amelynek az élethez, a Kárpátvidék valóságos geopolitikai viszonyaihoz semmi közé sincs. • Hátra van megvizsgálnunk azt a kérdést, közelebb áll-e a valósághoz az az állítás, hogy a történeti fejlődés áthidalta a természetszabta nehézségeket és szerves kapcsolatot teremtett a Kárpátok két oldala, a nagyromán ideológia szerint egységes román élettér különböző részei közt. Láttuk, hogy azok az odavetett ötletek, amelyekkel Giurescu próbálta ezt a felfogást valószerüsíteni első rátekintésre helytelennek bizonyulnak. Rögtön előrebocsáthatjuk, hogy n ásóknak, az elmélet tüzesebb hirdetőinek effajta kísérletei sem vezettek komolyabb eredményre: legfeljebb állításaik hangzatosabbak, a nélkül, hogy alapjuk tömörebb volna. Legtöbbjük egy-két odavrtett megjegyzéssel intézi el a kérdést, mintha a válasz, noha minden előző ismeretünkkel szöges ellentétben áll, magától értetődő volna. I. Lupas például, a kolozsvári román egyetem tanára, egy tanulmányát, amely előbb az egyetem román történeti intézetének évkönyvében románul, de csaknem egyidejűleg a propagandisztikus célú „La Transylvanie" kötetben, franciául is megjelent.® a következő szavak kai vezeti be: „A Kárpátoik és a Tisza közti terü'et ősidők óta szerves része a román földnek..." Cikkének egy fejezete hangzatos címet visel, — „Moldva és Erdély legyen egy" — amivel azt akarja érzékeltetni, hogy a Kárpátok két oldalának egységesíté«ére való törekvés román részről már a középkor folyamán felmerült. Fejtegetéseiből úgylátszik, mintha Erdély a XV. században jobban vonzódott volna Moldvához, mint Magyarországhoz. Bizonyítékul hozza fel, hogy Nagy István moldvai vajda zászlója alatt székelyek harcoltak a török ellen, de elhallgatja, hogy ezt Mátyás király egyenes rendeletére tették, sőt hogy maga a vajrla is magyar szövetségben, mint Mátyás hűbérese szállt szembe a törökkel.7

Kiemeli, hogy a kor okleveleiben gyakran szerepel a címben használt kifejezés, — a két ország legyen egy — de egyrészt elferdíti a forrásokat, amelyekben nem Erdélyről, hanem Magyarországról van szó, másrészt e'hallgatja, hogy ez akkor egyszerű vámjogi formulának számított: olyankor használták, amikor a vajdák hűbéri hűséget fogadtak a koronának, s annak jelzésére, hogy a határokat megnyitották a két ország kereskedői előtt. Sem érzelmi, sem állampolitikai jelentősége nem ' 1. Lupa§: Realitäti istorice ín voevodatul Transilvaniei din. sec. XII—XVI. Anuarul Institutului de Istcrie National^ VII. (1936—38), franciául: La Transylvanie (Bucure^ti, 1938). 7 Nagy Istvánnak roirán részről rendszerint elhallgatott vagy hibásan értékelt magyar kapcsolata;

ra 1. Elekes L.: Nagy István rpo'dvai vajda politikája és Mátyás király (Budapest, 1937). Román oldalon többször felmerült az a nézet, hogy a Székelyföld abban az időben Moldvához szított, vagy éppen oda is tartozott. Ezzel szemben magának a nagy vajdának szavaira hivatkozunk, aki ezt a területet „Urunk, a király földjének" mondotta (I. Bogdan: Doeumentele lui §telan eel Mare II. (Bucure^ti, 1913.) 356—357. 1.