Századok – 1944

Beszámolók - ELEKES LAJOS: A románok történeti „élettere” 79

A ROMÁNOK „TÖ11TÉNET1 KLETTEBK" 83 tikai egység. Választóvonaluk az a dombsor, amely a Kárpátok délkeleti kiszögellése s az Al-Duna utolsó nagy kanyarulata közt húzódik el, s átjárójának, a sztratégiailag elsőrendű fontosságú focçaui-i kapunak nevével a világtörténetben is szerepet kapott. ISIem egészen kifogástalan határ; bizonyára ennek következménye, hogy a két román állam közt sok viszály, gyakran háború dúlt a határok rendezése, igazítása, határmenti területek elliódítása vagy visszacsatolása céljából. A két terület különállását nem is ez a kis dombvonulat, hanem ennél súlyosabb ok: a felépítés, vízrajz, úthálózat eltérő volta szabta meg. Ezúttal nem térhetünk ki a román terület beható ismertetésére. A részletek iránt érdeklődőket Rónai Andrásnak rövidségében is jellemző, átfogó leírására utaljuk.1

Tárgyunk szempontjából annyit szükséges megjegyeznünk, bogy a terület két összetevője, Moldva és Havaselve önmagában zárt, kerek egység ugyan, mégis szorosan öszszefügg egymással. Felépítés, természeti adottságok szempontjából közeli'okonok, az emberi életnek pedig csaknem azonos lehetőségeket kínálnak. Mindkettő egymást harmonikusan kiegészítő termelési tájak arányos keveréke. Havasi legelőtől sűrű erdőn át szikkadt szárazpusztákig s mocsaras árterekig jóformán minden növényzeti öv megtalálható bennük. Földjük nemcsak művelésre alkalmas, régebbi, természetes állapotában is számtalan módot kínált a megélhetésre; népe ősidőktől fogva űzte a halászat, vadászat, pásztorkodás különféle fajtáit. A különböző életformák termékei szerencsésen kiegészítették egymást, s a természetes utak. amelyek az országot átszeldelték. lehetőséget adtak arra, hogy a nép beszerezze szükségleteit. A határok jók, biztonságosak, a gyengébb keleti oldalt nem számítva. Egészben véve: a román terület mindkét része igen alkalmas arra, hogy egységes gazdasági, politikai, társadalmi rend épüljön rajta. A történeti fejlődés valóra váltotta a földrajzi adottságokban rejlő lehetőséget, s a nép, amely ezt véghezvitte, a románság volt. Noha a román földek sorsának irányításában idegen, nemromán elemek mindig jelentős szerepet játszottak, kétségteleiî, hegy a táj legerősebben a románsággal forrott össze, legtisztábban annak jegyét viseli magán és történetén. A románság alkotott itt államot, társadalmat, sajátos műveltséget és gazdasági rendet, a mellett népileg számottevő többségben volt a mellette élő egyéb elemekkel szemben s azokat lassan-lassan a maga közösségéhez vonta, nagyrészt magába is olvasztotta. Jogos tehát, ha a román területet, amelyet földrajzi értelemben kerek, összefüggő egésznek találtunk, történelmi szempontból is kerek egységképen kezeljük és elsődlegesen román élettérnek minősítjük. Azonban a Kárpátok és a Fekete-tenger közé zárt ország természetes keretei, sőt még a Trianonban megnagyobbított államhatárok sem elégítették ki az utolsó évtizedek nagyratörő Romániájának Balkén-hegemóniáról ábrándozó közvéleményét. A román tudományos és közirodalom, amely legtúlzottabb megnyilvánulásaikban is fenntartás nélkül szolgálja ki a nemzeti közvélemény vágyait és érzéseit, szűknek vélvén az igazi román életteret, hozzákanyarította Erdélyt, sőt a magyar Alföld keleti peremét is egészen a Tiszáig. Azt igyek-1 Rónai A.: Geographische und statistische Übersicht Grossrumäniens. Die Siebenbürgische Frage. Studien aus der Vergangenheit und Gegenwart Siebenbürgens (hrsg. E. Lukinicli, Budapest, 1940). 6»