Századok – 1944

Ismertetések - Uhlirz; Mathilde: Handbuch der Geschichte Österreichs. Ism.: Barta István 588

TÖRTÉNETI KÖNYVÉSZET 591 mérkőzésnek a balsikerű kimenetöle a Monarchia bukását is korábbi időpontra tehette volna. • Eddigi megjegyzéseink nem irányultak a Handbuch új köteteinek tárgyi bírálatára, mindössze azokra a különbségekre akartak rámutatni, amelyek Ausztria szerepének, rendeltetésének megítélésében a magyar történetírás és az új német történetszemlélet között fennállanak. A Habsburg-birodalom 1848 óta kétségtelenül a súlyos válságok sorát élte át és fel is bomlott, mert vezetői nem tudtak úrrá lenni az eléjük tornyosuló problémákon. A válságok tartama alatt többféle megoldás lehetősége merült fel, egyaránt voltak hívei a föderatív, konföderációs újjárendezésnek, a nemzetiségi elv következetes érvényrejuttatásának s voltak, akik azt a megoldást ajánlották, amelyet a szerző is mint egyetlen célravezetőt jelöl meg: a német területeknek a Birodalomhoz váló csatolását, a többi területeknek pedig német politikai és gazdasági befolyás alá való kerülését. A nemzetiségi elv szerint való újjárendezés fölött állig kél évtized leforgása 'alatt ítéletet mondott a történelem; a nagynémet kísérlet most izzik a második világháború kohójában és ismét csak a történelem fogja megmondani, hogy meg tudja-e hozni a boldogulást és líékét a volt Habsburg-birodalom népeinek. A történész, aki nem a mának és a holnapnak, de a távolabbi jövendőnek dolgozik, mesterségénél fogva szkeptikus és csak befejezett folyamatok fölött mond ítéletet. A továbbiakban még néhány fogyatékosságra szeretnénk rámutatni a Handbuch utolsó kötetével kapcsolatban; kifogásaink talán nem is látszanak lényegeseknek, mégis ki kell térnünk rájuk, elsősorban azért, hogy a szerző által kilátásba helyezett új kiadásban gondoskodás történjék kijavításukról. A bibliográfia magyar részének hiányosságáról van szó. A munka kézikönyv, állandó használatra szánt segédkönyv az egyetemiii ifjúság számára, elindítás jövendő tudósoknak, elsőrendű követelmény tehát, hogy bibliográfiai apparátusa a mű kereteihez mérten az elérhető legjobb legyen. A könyvészeti részek különben is a gerincét teszik az egész munkának s fontosságukat a szerző azzal is kiemeli, hogy a zárókötetben összefoglaló bibliográfiát ad az egész műhöz és a régebben megjelent részekhez 11943 végéig bezárólag kiegészítéseket ad. Ilyenformán a német szakirodalom bibliográfiája nyilván meg is felel a követelményeknek, a magyar ellen azonban súlyos kifogásokat emelhetünk: már az Autorenverzeichnis futólagos áttekintése alapján is látja a magyar történeti irodalomban némileg tájékozott olvasó, hogy fontos, alapvető munkák egész sora hiányzik belőle. Ha csak az utolsó egy-két évtized termékeire vagyunk figyelemmel, akkor is feltűnik pl., hogy nem találjuk Bónis György tanulmányát Szent István törvényeiről, Deér munkáját a magyar-horvát államjogi kapcsolatok kezdetedről. Kring Miklós dolgozatait a magyar államhatárról és a jászkunokról, Fekete-Nagy Antal Szepesség-monografiáját, a Gáldi— Makkai—-Fekete-féle Documentá-t, Mályusz értekezését a Hunyadi-kor társadalmáról, de nem találjuk Holub vagy Házi nevét sem s a Mátyás-Emlékkönyv teljesen hiányzik. I)e találkoznunk kellene a szerzők jegyzékében Kardos Tibor. Benda Kálmán. Paulinyi Oszkár, Csapodi Csaba nevével, nem lett volna szabad kimaradnia a Rákóczi-Emlékkönyvnek sem; s ha a Szekffltől az lratok-at ismerte volna a szerző, talán másképpen látná a magyar nemzetiségi problémát. Hiányoznak Steier Lajos, Kosárv Domokos munkái is, a két Miskolczyt pedig összekavarja és Gyulának tulajdonítja az Anjou-kori Magyarország történetét. Kazinczy leveleinek kiadója pedig Váczy Péter nála. A legújabb korra vonatkozó munkák között is sajnálattal nélkülözzük Salacz Gábor könyvét a magyar kultúrharc törtenetéről, Balanvi művelit, Szektűnek az Állam és nemzet-ét. Juliertől a Világháború történetét, Gratztól a Forradalmak korát stb. Futólagos áttekintés alapján soroltunk fel néhány olyan munkát, amelyek a maguk területén a legutolsó időkben jelentős újat hoztak: hiányuk főleg azért tűnt fel, mert a magyar bibliográfiai rész a mellett a jelentéKtelen brosúrák, népszerű összefoglalások, propagandacélú cikkecskék egész sorát tartalmazza, főként olyanokat, amelyek németnyelvű, nem tudományos folyóiratainkban jelentek meg. Az egész magyar bibliográfia rapszodikus, esetlegességeken épült fel, kritika, szelekció, értékelés nem érvényesült, összejött, ahogy éppen az összeállító hozzájutott a magyar anyaghoz. A mellett Századok 1914, VII—IX.