Századok – 1944

Ismertetések - Futó Mihály: A magyar gyáripar története Ism.: Huszti Dénes 570

570 RÉGÉSZET M ŰVÉSZETTÖRTÉNET irányuló törekvéseit tárják fel; „a sok polturának kevés a bocsi", állapította meg a fejedelem; megtudjuk, liogy egységes középeurópai pénzt tervezett, de terve hatalompolitikai okokból nem valósulhatott meg. Pedig kassai pénzverője nagy jelentőségű volt s elbírta volna az újabb terhet is. Ez a vázlata K. könyvének. Meg kell állapítanunk, hogy tökéletesen kihasználta azokat a levéltári forrásokat, melyek a fejedelem kassai tartózkodását megvilágítják. Rendszerezése áttekinthető, világos. Bármely tárgy iránt érdeklődjék is valaki, csak az adott fejezetet kell megnéznie. Azt mondhatnánk, K. könyve tökéletes rendszerezésü adattár. S ez a könyv hibája is: részleteket látunk csak, nem a kort érezzük a maga egészében. Az előadásnak ez a módszere azonban annyira hozzátartozik K. egyéniségéhez, hogy arról lekicsinylő bírálattal beszélni, nagymunkásságú férfiú élete alkonyán, nagyfokú igazságtalanság lenne. KOMORÓOZY GYÖRGY (Kassa). l'UTÓ MIHÁLY: A MAGYAR GYÁRIPAR TÖRTÉNETE. I. A magyar gyáripar kialakulása az első állami iparfejlesztési törvényig (1881). Budapest. 1944, Magyar Gazdaságkutató Intézet, 468 1. 8°. Összefoglaló gazdaságtörténeti műveket, ha a kitűzött feladat megoldását a részkutatások hiánya is megnehezíti, mindig gyanakvással, bizalmatlansággal fogadunk. Az egyes korszakok többé vagy kevésbbé felkutatottsága következtében ugyanis a mű is rendszerint torzzá, aránytalanná válik, a részkutatások hiánya pedig rendszerint túlzó következtetésekre, az egyes, elszigetelt adatok hamis értékelésére csábítja a szintézis íróját, legyen az bármenynyire is óvatos. F.-nak hatalmas tárgyi és módszertani nehézségeket kellett legyűrnie, amikor a magyar gyáripar történetének megírására vállalkozott. Iparosodásunk, kereskedelmünk története, egyes részletkérdésektől eltekintve kidolgozatlan, a részletkutatások pedig nagyrészükben elavultak. Szerző ennek ellenére a lehetőségekhez képest igen jól oldotta meg feladatát. Anyagával óvatosan bánik, ösztönösen is megérzi, mi az, amit olvasmányaiból átvehet s mi az, amit mellőznie kell. Ezzel a módszerrel sikerült elérnie, hogy bár egyes részek és korszakok elnagyoltak maradtak, más, fontosabb kérdések részleteikben is helyes, korszerű megvilágításba kerültek. E tekintetben különösen ki kell emelnünk a 111. fejezetet (Iparosodás, mint politikai célkitűzés), amelyben a reformkorszak iparosodási törekvésetek igen jól megrajzolt képét kapjuk, valamint a IV. fejezetet (Az önkényuralom árnyékában), amely a szabadságharc és a kiegyezés közötti korszak iparfejlődését ismerteti. F.-nak van bátorsága hozzá — különösen az utóbbi fejezet során —, hogy szakítson meggyökeresedett felfogásokkal és rámutasson arra, hogy nem csupán az osztrák központi kormányzat politikája akadályozta a gyáripar rohamosabb fejlődését. Áz elmaradottságban nagy része volt a vállalkozói szellem és munkaerő Irányának, a fogyasztópiac csekélységének, a tőkehiánynak, az ázsióingadozásoknak és a közlekedési viszonyok elmaradottságának is. Mindezeket pedig mégsem lehet teljes egészükben az osztrák elnyomó uralom terhére írni. F. munkájának tartalmi vázlata a következő. Annak megállapítása után. hogy a XIII. századig tulajdonképen ipari munkáról Magyarországon beszélni riem lehet, a városi élet kialakulását és a városi gazdálkodás ipari rendszerének, a céhrendszernek kialakulását vizsgálja. Mátyás korának-, a hódollság korának, valamint Bethlen Gábor iparfejlesztési kísérletének rövid áltekintése után áttér a XVIII. és XIX. század magyar iparfejlődésének történetére, elemzi az iparfejlődést befolyásoló hatásokat, az udvar gazdaságpolitikáját, rámutat a XVIII. század második fele vámrendszerének az iparfejlődést akadályozó voltára, majd szakmánként ismerteti az akkori viszonyok között gyáripari jelleggel bíró üzemeket. A Mária Terézia korabeli gyáripar ismertetéséhez elsősorban az 1771-ben elrendelt törvényhatósági adatgyűjtés eredményeit használja fel. Ezt követően II. József gazdaságpolitikáját vizsgálja meg, majd az 1784—85. összeírás alapján ismerteti a gyáripar