Századok – 1944

Ismertetések - Vecsey Lajos: A kőszegi Kelcz-Ádelffy árvaház története. Ism.: Csapodi Csaba 560

•560 EGYHÁZTÖRTÉNET (pl. Erdélyi László és Sörös Pongrác munkatársaikkal együtt a bencésekét, Békefii Rémig jelentős részben a ciszterciekét, Karácsonyi János a ferencesekét stb.), ám az idők viharaiban megszűnt hazai rendekről csaknem megfeledkeztek a mult kutatói. A hazai egyháztörténetírás nekilendülése óta e téren örvendetes haladást észlelünk. A jelen értekezés szerzője megírta és megjelentette két kötetben a pálosok történetét, Fallenbüchl Ferenc egy-egy kötetszem füzetben feltárta az ágostonrendűek és a trinitáriusok, vagyis a Szentháromságról nevezett rabváltó szerzet hazai életének és tevékenységének főbb adatait, E néhány kezdemény után érdeklődéssel várjuk Kisbán Emil készülő művét a kamalduMakról, melyből a jelen különlenyomat nyújt 'ízelítőt. A kamalduH szerzetet Szent Romuáld alapította, főhivatásául Szent Benedek regulája alapján az istendícséretet és elvonult életet tűzte ki. Ezért hívták az egyes telepeket eremitoriumnak, remeteségnek. Hazánkban csak néhány helyen állott fenn kamaMuti remeteség vagy kolostor, köztük a lechnici, melyet II. József feloszlató rendelete 1782-ben szüntetett meg. A remeteségben ekkor 8 felszentelt pap, 4 papjelölt és 5 testvér élit, akik elszéledtek a szélrózsa minden irányában; közülük néhányan elhelyezkedtek, mások a kiutalt nyugdíjból éltek. A remeteség birtokait és gazdasági épületeit jókarban tallálta az összeíró bizottság, a kincstári gazdálkodás idején a birtokkezelés ráfizetéssel járt, ezért hamarosan elárverezték mindazokat a birtoktárgyakat, melyekre a kincstár igényt nem tartott. A remeteség házi és templomi leltára, mezőgazdasági felszerelésük és állatállományuk összeírása érdekes bepillantást nyújt mintaszerű birtokkezelésükbe. Már e rövid értekezés is sejteni engedi, hogy sok új és meglepő adattal szolgál majd a hazai kamalduliak készülő története. Ügy hiszsziik, hogy a többször szereplő Drachoss Pál provizor nevének mai és magyaros írása: Drahos. GYENIS ANDRÁS ALPÁR LUCIÁN: A ZIRCI APÁTSÁG FÜGGETLENlTÉSÉNEK KÉRDÉSE. Budapest 1942, Ciszterci Rend, 74 1. 8°. — (Ciszterci doktori értekezések 84.) A szerző értekezésében bemutatja azt a fejlődési folyamatot, melyet a zirci apátság helyreállításától kezdve (1660) önállósága teljes eléréséig (1814) megtett. Vázolja azokat a külső és belső tényezőket, melyek közrejátszottak az apátság életének alakításában és önállóságának kivívásában: Lilienfeld és-Heinrichau apátjai, kik új életre támasztották az apátságot, az államhatalom, a nemzeti közvélemény állásfoglalása, a magyar ciszterciek magatartása, Dréta Antal zirci perjel kemény, markáns egyénisége — mind hozzájárultak a kérdés megoldásához. A tárgyat, mellyel a szerző foglalkozik, főbb vonásaiban megrajzolta már Horváth Konstantin Zirc történetében. A szerző mégsem végzett fölösleges munkát, mivel bő, gazdag levéltári anyag alapján részletesebb és behatóbb előadásban foglalkozhatott tárgyával. Nem ártott volna azonban, hogyha egyes helyeken a korjellemzésben alaposabb munkákra, pl. Hóman—Szekfűére, támaszkodik. Ennek nyomán egy-két mondatát szabatosabban fogalmazhatta volna meg. A távlat megrövidítése könnyen ad félreértésre alkalmat. A lapalji jegyzetekben is nagyobb pontosságra kellett volna törekednie, az idézett mű lapszámának megjelölését nem szabad elmulasztani. A szerző komoly iparkodással megírt dolgozata jó adalékul szolgál a nyolcszázados magyar ciszterci rend korszerű történetének megírásához. NYERS LAJOS (Veszprém) VECSEY LAJOS: A KŐSZEGI RÓM. KAT. KELCZ—ADELFFY-ÁRVAHÁZ TÖRTÉNETE. Szombathely 1943, 501 1. 3 t. 8°. — (A szombathelyi egyházmegye múltjából 1.) A Kelcz—Addelffy-árvaház a XVIII. század jellegzetes alkotása. Eredetileg Kőszeg városa alapítja árva, illetőleg konvertita gyermekek nevelésére s ez a kettős célkitűzés: karitatív gondoskodás és térítő szándék egy évszázadon keresztül meg is marad. A szerző végigvezet az intézmény változatos sorsán.