Századok – 1944

Ismertetések - Molnár József: Egy parasztcsalád leszármazása és kapcsolatai. Ism.: Darvasy Mihály 550

550 HELY- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNET területen a Hármaskönyv jobbágyságát valóban hiába keresnénk: jobbágyságunkban az öntudat, az önállóság és az önmagáról való gondoskodásnak a képessége, de vele együtt a magárahagyatottság érzése is elsősorban a földesúr nélkül élő — a töröknek csak adózó, de nem „szolgáló" — alföldi jobbágyság hagyatéka. Az úrbérrendezésben megszületett a földesúr részéről is érinthetetlen jobbágyföld, II. József pedig minden jobbágy számára feloldotta az örökös köteléket. A XVIII, században igényeit fokozó parasztságunk hovatovább az udvar előtt olyan tényezőként tűnt fel, amely politikai' ellensúlyozó szerepet tölthet be vagy éppen önálló politikai törekvésekel táplálhat. II. József halála után az államtanácsban ismételten elődereng ez a gondolat, nyilvánvalóan a felvilágosodás eszméinek síkján. B. megfigyelései után ugyanis nem lehet kétségünk a felől, hogy az udvar jobbágypolitikájában II. Lipót alatt is érvényesült a felvilágosodás,, a nélkül azonban, hogy a rendi szerkezet lebontásának gondolatáig eljutott volna. Jobbágyvédő álláspontja a rendi nemzetszemlélet körében mozgott s a kibontakozó új egyetemes nemzetfogalmat, mely a rendalatti tömegeket is a magyarság egységében látta, nem érzékelte A jozefinizmus szellemi hagyománya II. Lipót után Ferenc udvarában is évekig formáló tényezője volt az udvar jobbágykérdésekben kialakuló álláspontjának. Amikor az udvar beállítottsága végül is a Martinovics-per lezajlása után megváltozott, a változás B. megállapítása szerint nem éles fordulattal, hanem az államtanács személyi átszervezésében jutott kifejezésre: a tanács új tagjai nem ápoltak már humanista hagyományokat s fokozatosan a régiek lelkében is elnémultak a felvilágosodás igéi. B. az udvar politikájának magatartását az államtanács tagjainak egyes magyarországi jobbágyügyekben nyilvánított véleményeiből világosan szűri le. E megállapításai a XVIII. századi magyar jobbágytörténet fejezeteiből ezután nem hiányozhatnak. Í-ZABÓ ISTVÁN (I> brecf N) MOLNÁR JÓZSEF: EGY PARASZTCSALÁD LESZÁRMAZÁSA ÉS KAPCSOLATAI. Veszprém 1040, Egyházmegyei ny. 23 I. XVI. mell. 8°. — (Klny. a Magyar Családtörténeti Szemléből.) M. a mai nap'g mutatja be családja leszármazását és kapcsolatait. Bevezetőjében vázolja a polgári gefiealógia jelentőségét és az ilyen vonatkozású lehetőségeket. Lelkiismeretes alapossággal néz utána minden adatnak, amely a Csengőd mezővárosából származó családjára utal. Négy ízen keresztül követi a református vallási életben is szerepet játszó őseit. Előadás közben forrásokat, szövegeket is megszólaltat. Szerencsés a választása, hiszen nemcsak a szerzőt közvetlenül érdeklő és lelkesedéssel kutatott családról van szó, hanem olyan közösségről, mely szinte iskolapélda: aránylag szerény anyagi körülmények közül kibontakozó sokgyermekes családról. A szerző egészen napjainkig követi' lehetőség szerint a család életsorsát, sőt a felmenő ágakon keresztül nézi azokat a családokat is elég részletesen, melyek egyáltalán kapcsolatba léptek vérségileg a csengeri Molnárokkal. Kutatásainak eredményét a szöveghez csatolt 16 genealógiai táblázattal világítja meg. Kár, hogy nem terjeszkedik ki, talán az ilyen vonalon bizonyára gyérebben csörgedező gazdasági, birtoktörténeti ós a vallási életen túl a kultúrélet kapcsolatainak a forrására is. Ilyen nagyarányú genealógiai munkánál a táblázatokban különösen hálás dolog lenne s a jobb áttekintést biztosítaná a genealógiában megszokott jelek használata. M. alapos és sokfelé ágazó komoly kutatómunkát végzett s mintát mutatott arra, hogy miként lehet és kell hozzáfogni egy-egy parasztcsalád genealógiájához. Igaza van abban, hogy sok ilyenféle munka megkönnyítené nemcsak egyes községek, de egész magyar vidékek társadalomrajzának pontos megírását. DARVASY MIHÁLY (Tata)