Századok – 1944

Ismertetések - Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán. Ism.: Komoróczy György 547 - Kerekes György: Polgári társadalmunk a XVII. században. Ism.: Komoróczy György 547

TÁRSADALOMTÖRTÉNET 5+7 Kőrös a más vidékeken dívó földműveléssel szemben az állattartáson, mint gazdasági alapokon a legrégebbi időktől kezdve megszakítás nélkül fejlesztette ki sajátos társadalmi berendezését. A török idők nem hoztak döntő változást: a korábbi hagyományos termelő mód formáit alakították és mélyítették tovább. A könyv legnagyobb részében e termelő módot igyekszik rekonstruálni és a különleges társadalmi fejlődést elemezni a szerző. M. Hajnal módszerével pontos leírását és magyarázatát adta annak az eddig is ismert ténynek, hogy a közép- és törökkori magyar rendiség és a török megszállók felső struktúrája nem nyúlt bele a város belső társadalmi szerveződésébe. Nagy kár, hogy a megvilágítás újsága elkápráztatta a fiatal történészt s megállapításainak érvényét olyan korokra is kiterjesztette, amelyekről nem maradtak források, vagy ha maradtak is, felkutatásukra sajnálta a faradságot. Előadásának hitelét rontja az is, hogy ott, ahol az adatok érvelésének ellene mondanak, nőies könnyedséggel libben át a nehézségek felett. (Igen gyenge lábon áll többek között az olyasféle, meglehetősen gyakori állítás, amely konkrét forrásadatokat gondosabb utánjárás nélkül, egyszerűen általános oklevélformulának minősít.) Mivel a bevezetésnek szánt egész középkori fejezet ilyen adapokon íródott, M.-nak azt a sarkalatos és újszerű állítását, hogy a sajátos cívis-városi, települési, gazdasági és társadalmi életforma a középkoron át* szinte zavartalanul fejlődött s a törökkori pusztulás lényeges változást már nem: hozott, nem fogadhatjuk el. Erdei szemlélete józanabbnak látszik. Mindenesetre sokkal alaposabban kell megvizsgálni a középkort, nemcsak önmagáért, hanem a további alakulás helyes magyarázata végett is. Hisz ha a folytonosság elmélete az adatok világánál megdől, a mű gerincét alkotó XVII—XVIII. századi fejlődéstörténetnek az egyszeri leírásokon túlmenő részei máris elavultak. '(Azok tájékoztatására, akik a tanulmányt nem ismerik, meg kell jegyeznem, hogy az utóbbi részek mindössze kis hányadát jelentik M. írásának.) Csak sajnálhatjuk, hogy a kitűnő szociológiai megalapozású munka forrásanyagának feldolgozásánál nem használta azokat a filológiai finomságú1, történetkritikai módszereket, amelyekkel a Domanovs/.ky-sorozat legjobb kötetei dicsekedhetnek; a kifogások azönban senkii se tévesszenek meg a könyv értékelése tekintetében. Olyan munka ez, amellyel még sokáig fognak vitatkozni. Doktori értekezésről pedig ennél nagyobb dicséretet mondani nem lehet. KRING MIKLÓS KEREKES GYÖRGV: POLGÁRI TÁRSADALMUNK A XVII. SZÁZADBAN. Schiriner János (1625—1074) kassai kereskedő üzleti könyve alapján. Kassa 1940, Wiko ny„ 242 1, 7 tb. 8°. K. történetírói munkásságát a „história est magistra vitae" szemlélete jellemzi, mely példákat keres a múltban, bogy irányt szabhasson a jövendő számára. Ebből fakad a mult iránt érzett határtalan tisztelete, de ez szorítja gátak közé vizsgálódásait is. Ha K. munkásságának jegyzékét átnézzük, szemünkbe tűnik a céltudatosság, mellyel a magyar kereskedelem múltját feltárni igyekezett. Munkaköre elsősorban a XVI—XVII. század ismeretlen világa volt, az a korszak, mely hősies elszánások erejével mentette át a multat a jövendőbe: a török-magyar világ vajúdással telített évtizedei. Ennek a kornak gyümölcse a magyar kereskedelerii és a magyar kereskedőosztály felvergődése arra a színvonalra, melyen nyugati pályatársai állottak, hogy a XVIII. században ismét visszazuhanjon a közöny állapotába. Ennek a kornak magyar kereskedővilágát tárta fel K. Nemes Almássv István kassai kereskedő; Polgárosztályunk kifejlődésének nehézségei a XVII. században; Kassa város gazdálkodási viszonyai; a XVII. században; A kassai kereskedők életéből harmadfélszázad 1687—1918 című s más munkáiban. De mindegyikben csak egy-egy problémát mutatott meg, a forrásanyagot kihasználta, rendezte és beszéltette; általánosságban kevés megjegyzést fűzött adataihoz s ha igen, azok inkább szubjektív természetűek voltak, a jelenre utaló gyakorlati útmutatások. Nagy hibája K.-nek, hogy tárgyát sohasem állítja a fejlődés keretébe, összehasonlításokat egyetlen más területen érvényesülő életmegnyilvánu-