Századok – 1944

Ismertetések - Siebenbürgen. Ism.: Gáldi László 527

POLITIKAI TÖRTÉNET 533 és „entbehrt einer dokumentarischen (!) Basis"; Gamillscheg szerényen méretezett bihari „Kerngebiet"-je óriási néprezervoárrá duzzad, „aus dem sieh die rumänischen Fürstentümer in ethnischer Hinsicht nährten", s mindezen hamis tételek felett ott trónolnak az Európát védelmező románságnak legkiemelkedőbb hősei: a szinte álnéven szereplő „loan oder lancii de Huniedoara" (így a német szövegben!), Mátyás király, és az eddig e néven német szövegben •kevéssé ismert „Nicolae Olahul". Mindezek mellett, Giurescu szintézisében, sz'.nte eltörpülnek a magukat valóban románnak valló történelmi alakok: Nagy István és Vitéz Mihály. A cikk befejezése is merő publicisztika: e szerint a magyarság vitte a kommunizmust Európa szívébe s a románok voltak azok, akik ezt „az európai egység ellen elkövetett merényletet" elfojtották E harc következtében vált azután szükségszerűvé Románia háborús részvétele: számára az „ázsiai" Oroszország ellen folytatott harc „ein normaler {!), organischer Krieg" (433. 1.), Giurescu túlzottan aktualitásokhoz kötött „hivatásmítosza" mintegy a második kötet előhangja is. Az „Aufbau\verk"-nek szentelt rész az erdélyi román iskolaügy (C. Kirijescu, 437 kk.), a természettudományi és humanisztikus kutatómunka (P. Sergescu, N. Georgescu-Tistu, 473 kk. 1.), az újabb román irodalom és művészet (I. Breazu, V. Bene§, 519 kk.) fejlődéséről, valamint a román egészségügyi intézményekről és a román közlekedéspolitikáról nyújt összefoglaló képet (I. Stroiéhitia, P. Papacostea, 549 kk. 1.). Breazu és Georgescu-Tistu összefoglalás« a tárgyilagos adatközlésen nem igen terjed túl, de legalább e téren biztos kalauz. Az iskolaügyről szóló cikk már sokkal elfogultabb; egyetlen szóval sem utal az erdélyi román iskolák hajdani magyar mecénásaira (Lorántffy Zsuzsannára, st'b.), s még az olyan, magyar és román szempontból csaknem egyaránt fontos kultúrközpontokról is megfeledkezik, mint az enyedi kollégium s a kolozsvári jezsuita, később piarista akadémia. Az efféle elhallgatás ellen joggal tiltakozhat a román művelődéstörténet egész sereg magyar iskolában művelődött kimagasló alakja, Haliçr Mihálytól Lázár •Györgyig. S vájjon „Aufbauarbeit" volt-e az erdélyi magyar iskolák egész sorának bezárása is, amiről kiadványunk szintén bölcsen hallgat, eltekintve egy rövid, a népszövetségi döntésekre vonatkozó utalástól (451. 1.)? A II. kötet további részei emelkedést alig jelentenek. A. Caliani Románia kisebbségi egyházairól értekezik (611—634 1.), O. Boito§ a romániai magyar sajtót tárgyalja (635—646 1.), V. Jinga Erdély gazdasági életét tekinti át (647— 678 1.) s ugyancsak ö foglalkozik az erdélyi szövetkezeti mozgalmakkal (679—708 1.). Végül N. Cornäteanu a román agrárreformot vizsgálja, „unter besonderer Berücksichtigung Siebenbürgens" (709—720 1.). Mindezen részek kevés új megállapítást tartalmaznak; forrásként csakis az ugyanezen kérdéseket tárgyaló s általában sokkal alaposabb (Rónai A., Venczel J. stb.) magyar tanulmányok kontrollja mellett használhatók. A kötet utolsó 80 oldaláról (Die Folgen des Wiener Schiedsspruchs, 723—794 1.) már megemlékeztünk; e rész annyira a napi politika szolgálatában áll. hogy tudományos szempontból alig lehetne hozzászólni. Azt hisszük, jelen összefoglalásunk, bármily rövid is a kollektív munka terjedelméhez képest, meggyőzően mutatja, hová vezethet minden olyan törekvés, amely a tudományos kutatás természetes szabadságát a napi politika szolgaságába taszítja. E román „Siebenbürgen" memento minden oly nép számára, ahol a „tudományos nagyüzem" megszervezése folytán hasonló veszélyek fenyegetnek. S ezenfelül isimét világosan meggyőződhettünk arról is, amit már régen hangoztattunk: Erdély igazi arcának feltárása csakis az összes érdekelt népek harmonikus együttműködésétől várható Talán sehol sem volna oly sürgős szükség a kutatások minél teljesebb depolitizálására, mint Keletközépeurópa e viharsarkára vonatkozólag. Hiszünk abban, hogy a román tudomány légkörét is e szellemi átformálódás az új energiák egész tömegével töltené meg. GAldi LAszló