Századok – 1944
Tanulmányok - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyarság és a városi élet a középkorban 36
A MAGYARSÁG ÉS A VÁROSI ÉLET A KÖZÉPKORBAN Arra sincs szükség, hogy a legegyszerűbb városias települési formát, amelyben a főutca lesz piaccá és az élet ütőerévé, oly jellegzetesen németnek tartsuk, hogy mások mint német származásúak által való kialakítását fel se merjük tételezni. A legcélravezetőbb volna, mint már bevezetőben ajánlottuk, számolni azzal a lehetőséggel, hogy a XIII—XIV. században a magyarság sok mindent meg tudott már tenni, amihez három évszázaddal korábban még nem volt kedve. Korántsem vonjuk kétségbe a városalapítások, a kereskedő-konzorciumok tudatos elhatározásának nagy jelentőségét, Fr. Rörignek Lübeckről és a Hansáról festett megkapóan élénk rajzai után a tagadás botorság volna. Úgy véljük azonban, hogy az eddiginél inkább tekintetbe kellene venni a várossá fejlődhetés folyamatát, valamint a körülményt, hogy az átalakításban, fejlesztésben nemcsak németek vehettek részt. Éppen Mencl ábrái és Weinelt fejtegetései győzhetnek meg arról — akaratuk ellenére —, hogy Kassát és Iglót párhuzamba kell helyeznünk, ha meg akarjuk érteni legszebb felvidéki városunk keletkezését. Igló egyetlen hatalmas, széles utcából áll, tengelyében, a központban, a szabadon álló plébániatemplommal, míg Kassán a teljesen hasonló főutcán kívül egy-egy vele jobbról és balról párhuzamosan futó utca határozza meg a belváros, tehát a legrégibb városrész alaprajzát. Aki, mint Weinelt is, Kassát német alapítású városnak tartja, abba a csoportba osztja be, amelyre az orsóformájú, „zárt Angermarkt" a jellemző s mert Eperjes, Kisszeben, Homonna hasonló jellegű, külön „kassai típusról" szól, vonzó feladatnak tartva keresni a kapcsolatot Nagyszombattal, Trencsénnel, Besztercebányával, Bakabányával, távolabb pedig a rokonságot a délnémet várostípussal. Főérve azzal a feltevéssel szemben, hogy a város falusias telepből fejlődött ki, az alaprajz szabályossága. Mintha csak egyszerre öntötték volna ki, éppen oly gondos előkészülettel, „szigorú tervszerűséggel" állapítva meg a főutca alakját, mint akár a keletnémet városokban a centrális, szabályosan négyszögletű piacteret. De vájjon így volt-e? A két párhuzamos utca, amely az összekötő közökkel a város szerkezetét oly áttekinthetően lisztává teszi, nyilvánvalóan később keletkezett, mint a főutca. Mégpedig olymódon, hogy a főutcái házak telkeinek túlsó felét is beépítették, amint a lakosság száma megnövekedett. Az időpontra vonatkozólag a dominikánusok megtelepedése nyújt felvilágosítást. Ez a XIII. század második felében, talán inkább vége felé történt.34 Éppen mert ekkor már nem volt hely számukra a központban, megkapták a baloldali párhuzamos utca külső oldalán ma is birtokukban lévő hatalmas telküket. A ferencesek egy évszázaddal 33 Harsányi A.: A domonkoísrend Magvarországon a reformáció előtt. Debrecen, 1938. 81. I. 4*