Századok – 1944
Tanulmányok - HERMANN EGYED: Az esztergomi érsek-prímási szék betöltése a XIX. század első felében 463
464 HERMANN EGYED Károly Ambrus főherceg egyéves prímássága után 1819-ig volt betöltetlen. Ebben az évben Rudnay Sándor erdélyi püspök lett a prímás és 12 évig viselte ezt a méltóságot. 1831-ben bekövetkezett halála után ismét 8 esztendeig volt árva a Magyar Sión, míg 1839-ben Kopácsy József veszprémi püspök kinevezése megtörtént. Kopácsy 1847-ben halt meg. A többi főpapi székek betöltésénél elsősorban valóban pénzügyi szempontok irányították Ferencet. Az érsek-prímások kinevezésénél nagy szerepet játszottak a politikai kérdések is. Ferenccel a perszonifikált bürokratizmus került a Habsburgok trónjára.3 Nevelését II. József személyesen irányította, Bibi szerint „mit dem Stock in der Faust", 4 Jellemének alapvető vonását, mely a császárt magát is nyugtalanította, érzéketlenségig menő nyugalmát ez a nevelés sem tudta megváltoztatni, s idők folyamán ez a jellemvonás makacs következetességgé kövesedett. Ferencből rendes aktaszerető ember lett. Már trónörökös korában őt tartották a monarchia legszorgalmasabb hivatalnokának, aki Gentz rosszmájú, de sokban találó mondása szerint csak akkor jött ki a sodrából, ha pénzt kérlek tőle,5 s aki családi szórakozások után is pontosan utánaszámolt, hogy mibe került a mulatság.® Császári nagybátyjától, akit „második atyjának" szokott nevezni és álta'a kirendelt tanáraitól különösen az egyházpolitikai elveket tanulta meg szorgalmasan. „In politico-ecclesiasticis" valóban hamisítatlan fia volt II. Józsefnek.7 A főpapokat, akárcsak minisztereit, hivatalnokainak tekintette („meine Bischöfe" — mondotta gyakran), s nem volt előtte kétséges, hogy akkor és oda nevezhet ki püspököt, amikor és ahol az államraison szempontjából jónak látja. Ebben a kérdésben a király és bizalmas tanácsadó testületének, az államtanácsának, illetve 1814-től a tanács fölé helyezett államkonferenciának a felfogása tökéletesen megegyezett egymással. A pedáns pontossággal dolgozó király és a tanácsosok testülete különben is teljesen összeforrott. Ferenc szinte nem volt több, mint egy a tanácsosok közül, aki legtöbbször csak nevét írta az alaposan megtárgyalt döntés alá. Ebben a meghitt együttesben, melynek titkait a legszigorúbb diszkréció védte, leplezetlen őszinteséggel nyilatkozhatott meg az uralkodó és munkatársainak felfogása az egyházpolitikáról, közte a főpapok kinevezéséről, a kinevezést sürgető okokról és a jelöltekben a kormány felfogása szerint kívánatos jellembeli tulajdonságokról. 3 Ferenc jellemére és neveltetésére v. ö. Wolfsgruber Coelestin: Kaiser Franz von Österreich, Wien—Leipzig, 1891), Srbik Heinrich: Metternich, der Staatsmann und Mensch, München, 1025, II. k. 44.3. köv. 11., Bibl Victor: Per Zerfall Österreichs, Wien, I. k. 55. köv. 11. 4 Bibl, i. m. 55. 1. fi Bibl, i. m. 181. 1. й Wolfsgruber, i. m. II. k. 28. köv. il. 7 Srbik, i. m. П. k. 479. köv. 1.
