Századok – 1944

Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419

I A SZÁSZ KÉRDÉS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 459 xiél nagyobb kiváltsága egyetlen erdélyi városnak sincs. Leszögezte, hogy ez az intézkedés a városoknak is hasznára lesz, mert némelyiknek annyira megfogyott a lakossága, hogy képtelen magát megvédeni. Az ellenség ott könnyen megvetheti a lábát és mérhetetlen károkat okozhat az országnak. Előterjesztése végén kiemelte, hogy a szász nemzetre, amelynek tagjai kedvelt hívei, -éppen olyan gondot akar viselni, mint a többiekre és azt szabadságaiban ezután is meg fogja tartani. A javaslat a szászok közt riadalmat keltett, az országgyűlés azonban, amelyen a magyarok •és székelyek többségben voltak, a fejedelem prepozíciójának megfelelő törvényt hozott.16

7 Az országgyűlési határozat hírére az univerzitás azonnal összeült. Szebenből népes követséget küldött a fejedelemhez, s azzal az 'utasítással látta el, hogy mindenképen, ha kell, nagy pénzösszeg megajánlásával is vonassa vissza a gyulafehérvári határozatot. Sőt •olyértelmü utasítást is nyert a deputáciö, hogy a fejedelemnek bejelentse: a szász nemzet fegyverrel is éllenszegül az 1625:1. tc. végrehajtásának. A küldöttséget Gotzmeister Kálmán vezette Gyulafehérvárra. Bethlen azonnal fogadta a kiküldötteket, igyekezett meg' győzni őket, hangoztatva, hogy nekik is hasznuk lesz abból, ha a nemesekkel együtt élnek, erős kapcsolat fejlődik ki köztük, összeházasodnak és egyesült erővel fogják megvédeni a városokat. Biztosította őket,, hogy nem akar nekik ártani.108

Az ügy elintézését három tanácsosára: Bethlen Istvánra, Kovacsóczy Istvánra és Mikó Ferencre hízta. A szászok elszántan ragaszkodtak álláspontjukhoz, de biztosították a tanácsosokat, hogy ellenséges betörés idején készségesen befogadják a fejedelmet, nemeseket és házuk népét. Bethlen nem akart szász felkelést előidézni, ezért engedett kívánságuknak és a törvény végrehajtását felfüggesztette. Úgy látszik, javaslata megtételekor nem számított ilyen erős ellenállásra, azt hitte, hogy a szászok bizalmát már teljesen megnyerte. A Báthory Gábor-féle erőszakos rendszabályoktól irtózott és ezért inkább elejtette immár törvénnyé vált javaslatait. A szászok elérték céljukat, az eddigi szokás sértetlenül megmaradt: magyar ember a szász városokba nem telepedheteit. Mégis, a Bethlen-féle kísérlet visszahatásaként, újra kisebb mozgo-167

E. O. E. VIII. 264—266. 1. — Höchsmannak az az állítása, hogy a magyar és székelj' nemzet rosszhiszeműen járt el akkor, amikor az unióra hivatkozva kérte a városokba való bebocsátást, továbbá, hogy a szászok nem kicsinyességből és egyéni érdekekből tiltakoztak ez ellen, hanem mert az az erdélyi állani alapgondolatával, a türelmességgel ellenkezett, nyilvánvalóan elfogultságból ered (id. m. 42—44. 1.). les Filkenius szász krónikás állítása szerint ezt mondta a küldöttségnek: „Atok legyek (így!) az Isten előtt, ... ha én a kelmetek Privilégiumának megrontássára igyekezném, holott a miem vagyon, tőletek vagyon, az ingemet, dolmányomat, köntessimet, Papuczimat tik veszetek, étellel itallal tük tartiatok (így!)." (Teutsch György Dániel: Aus den handschriftlichen Denkwürdigkeiten eines Sachsen des 17. Jahrhunderts. Archiv des Vereins für siebenbiir.gische Landeskunde A. F. II. 31. 1.)