Századok – 1944
Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419
421> LOVAS REZSŐ kapott szászoknak hivatalviselésből való kizárása, a polgári osztályérdektől eltekintve, azért történt, hogy megakadályozza egyeseknek a szász "patríciusok közösségéből való kiemelkedését. Апъ ennek végrehajtását sem tudták keresztülvinni, hiszen maga a szász ispán, Gotzmeister Kálmán, továbbá a hatalmas kőhalmi királybíró, Weyrauch Dávid is nemes emberek voltak. Az utóbbi pedig éppen pár évvel a segesvári határozat meghozatala után szerzett magának újabb nemesi birtokot, anélkül, hogy tisztségében bárki háborgatni merte volna." A patríciusok erkölcsi élete sem javult; ezt a következő évtizedek botrányai mutatták. Hogy mennyire nem gondoltak komolyan önmaguk megjavítására a szászok vezetői, azt legjobban mutatja, hogy a fenti határozattal egyidőben kimondták, hogy a hivatalnokok mentesek a házadótól, a köznép javának előmozdításánál szerzett nagy érdemeik miatt ! A segesvári cikkelyeknek a szászság belső bajait kellett volna orvosolniok, anélkül azonban, hogy a szász társadalmi felépítésen és a meglévő szokásokon lényegesen változtattak volna. Amint azonban az elégedetlen köznép valahol szóhoz juthatott, azonnal mélyrehatóbb változásokat követelt. Így a szebeni polgárság 1014. április 20-án terjesztette a tanács elé követeléseit.1 "0 Ebben kívánta, hogy a nép szabadon, a tanács közbenjötte nélkül választhasson királybírót, városi és széktisztviselőket, és nemcsak a patríciusok köréből, hanem a köznépből is. Kívánták a részletes és nyilvánosabb elszámolást a város bevételeiről és kiadásairól. Hivatalnok osztály kialakulását a tanácstagoknak évrőlévre való leváltásával akarták megakadályozni. A tanácsba iparosok, kereskedők és tanult emberek egyaránt bejuthassanak. Az álláshalmozás tilalmát terjesszék ki minden tisztviselőre. Nemes ember ne lakliassék a városokban, az udvarhoz küldött szász főember ne használhassa fel hivatalos útját saját emelkedése érdekében. A százak elnöke és a tanácsosok minden évben tegyenek hivatali esküt a község színe előtt. Határozottan körvonalazni a százak testületének célját, feladatait és utánpótlását. E kívánságok közül, természetesen, alig egy-kettőt honorált a szebeni-tanács. A gyökeres újításokat vagy elutasította, vagy az univerzitás döntésére bízta, amely azután elvetette. Az elutasítást legtöbbször azzal indokolták meg, hogy a régi szokást meg kell őrizni, nehogy a privilégiumokon sérelem essék. Az ősi szabadságokra, kiváltságokra való hivatkozás mindenkor jó fegyvernek bizonyult: igazi tartalmukat nagyon kevesen ismerték, így a főemberek azt magyarázták beléjük, amit akartak. Tekintélyük előtt azonban az elégedetlen tömeg is meghajolt, mert abban a hitben volt, hogy nemzetiségét csak a kiváltságok sértetlensége biztosítja. A szebeni 99 Lovas Rezső: Weyrauch Dávid. Debreceni Szemle, 1942. 180. ]. ,f0 Forma unionis civitatis Cibiniensis etc. 397—401. 1.
