Századok – 1944
Tanulmányok - GALLUS SÁNDOR: Az őstörténelem módszertani alapjai 351
AZ ŐSTÖRTÉNELEM MÓDSZERTANI ALAPJAI 363 geivel foglalkozhatunk, a nélkül, hogy munkánkat túl sok leírással vagy képpel megterheltük volna. A teljes anyag felmérése és ismertetése tehát elmaradhatatlan követelmény, az ismertetés azonban nem hiánytalan leletpublikáció formájában történik, hanem lelőhely és leletstatisztika, továbbá elterjedési térképek segítségével. Lelettérképek közlése ethnikai és történeti kérdésekkel foglalkozó munkában elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen.1 5 3. Az anyag változásának megfigyelése. A mindenkori változás, mozgás megragadása és a változás ellenére is változatlan maradó népegyéniség, belső lényeg felismerése az őstörténelem egyik legnehezebb feladata. E feladat csak időmetszetek segítségével «oldható meg. Megállapítottuk, hogy egy-egy azonos időpontban, statikus szemléletben az ősrégészet tárgy- és jelenségcsoportjai egymás mellett élő népeknek felelnek meg, (amennyiben a nép-egyéniség felismerhető). Ha a népegyéniség az anyag hiányossága miatt fel nem ismerhető, akkor a nagyobb egység, a kultúrkör leírásával kell megelégednünk. Hogy a történelmi változásokat, a mozgást megfigyelhessük egy kissé későbbi időpontban újabb ilyen statikus metszetet kell készítenünk (horizontális metszel). Ezen újabb metszet egyelőre újabb statikus képet ad: az újabb időpontnak megfelelő tárgy és jelenségcsoportok elhelyezkedését szemlélteti. Az anyag rostálása, vagyis annak megállapítása, hogy milyen anyag sorolható e körülírt újabb időmetszetbe, a relatív és abszolút kronológia módszereivel végezhető el.1 6 Dinamizmust csak i'igv vihetünk szemléletünkbe, ha az így nyert két statikus képet egymással egybevetjük. A statikus képet a típustáblák és a nép elhelyezkedését, életterét szemléltető összesített térkép képviselik. Az elhelyezkedésből a nép és a föld összefonódásának tipikus képe bontakozik elő, röviden: a nép történelmi tere. Ha az egymást követő időmetszetekben, bár más jellegű típustábla által jellemzett, de ugyanazt a történelmi teret elfoglaló populáció képe tűnik elénk, — a térképen kialakuló történelmi tér az összes térképeken fedi egymást — máris erős érvet nyertünk a kérdéses történelmi tér népi kontinuitása mellett. Hasonló erős érvet jelent a történelmi tér határainak szerves változása, tehát oly állapot, antely egy régebbi állapot szerves eltolódását, lassúbb vagy gyorsabb iitemi módosulását jelenti. Természetesen foglalkoznunk kell a leletegyüttes határainak — a 15 Hillebrand különösen a geológia, antropológia, zoológia palaeontológia, botanika, kémiai analysis, etnográfia, etnológia, és anlropogeográfia fontosságára és sajnálatos .elhanyagolására hívta fel a figyelmet. Hillebrand Jenő: A prehislória néhány segédtudományának jelentőségéről. Archaeológiai Értesítő, 1931, 248—251. 1.; Prehistória és etnológia. Arch. Ért., 1930, 21ili—213. 1.: Legfontosabb teendőink a hazai ősrégészet terén. Arcli. Ért., 1927, 183—185. 1.; A hazai ősrégészet jövője, Folia Archaeologica, 1941, 281—285. 1. — Nélkülözhetetlen számunkra ma már a kultúrmorfológia, a vallástörténet és ókori történet és filológia eredményeinek ismerete is. 16 Alapvető fontosságú Mozsolics Amália: A magyarországi bronzkor kronológiája. Erdélyi Tudományos Füzetek, 169, Kolozsvár, 1943.
