Századok – 1944

Tanulmányok - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyarság és a városi élet a középkorban 36

A MAGYARSÁG ÉS A VÁROSI ÉLET A KÖZÉPKORBAN. A városi élet múltja nem tartozik a magyar történettudomány kedvelt kutatási területei közé. Ez a jelenség főleg azért feltűnő, mert a franciáknál, belgáknál, németeknél, de általában minden nyugati országban áttekinthetetlenül gazdag a várostörténeti irodalom. Szinte úgy tűnik fel, mintha ott a XX. század polgári társadalma elődeit keresve, inspirálta volna várostörténeti problémák elemzésére a historikusokat, akik származás vagy életfelfogás tekintetében maguk is a polgárság tagjai. Mivel nálunk ugyanakkor ii gentry körül kristályosodott ki az a társadalmi csoport, amely a politikai életet, főleg pedig a közvéleményt irányította és az illőről, meg a méltatlanról vallott felfogást megszabta, nem meglepő, hogy hiányzott a városi művelődés előzményeinek kutatásából a közvetlenül meleg érdeklődés és vonzalom, minden eredményes történeti vizsgálódás alapfeltétele. De még egy másik körülmény is inkább lehangolóan, mint kedvet ébresztően hatott. A polgárság, amely a XX. század elején erre a névre hallgatott, túlnyomórészt idegen elemekből lett magyarrá; sokszor nevében s még többször vérében őrizve annak emlékét, hogy vagy középkori, vagy pedig, a török uralom alól felszabadult területeken, XVIII. századi németség leszármazottja. Érthető ennélfogva, hogy a régmúlt egymásra halmozódó jelenségei közül kutatóink szeme elsősorban a német jellegűekre tévedt s így lassanként németség és polgárság azonos fogalmakká lettek. Mégpedig nemcsak a XVIII. századi, hanem a középkori Magyarországra is vonatkoztatva. Fokozta és szilárdította ezt a hitet a régi polgári élet sok írásos emléke: Buda város XV. századi jogkönyve, az Ofner Stadlrecht, felsőmagyarországi városainknak nyomtatásban megjelent számadáskönyvei, amelyekben németnevü polgárok és németnyelvű feljegyzések dominálnak, valamint a városi kancelláriák sok, hasonló jellegű kiadványa. Ez я német szín annyira bevonta a polgári élelet, hogy a magyar jelenségek teljesen eltűntek. Magyarság és városi élet össze nem egyeztethető elemeknek látszottak. Feltettük, hogy a magyarság mint katona megállotta a helyét a harctéren, jó szántóvető volt, azonban legfeljebb mezővárosokká, parasztvárosokká tudta fejleszteni falvait — ezt is csak földesurai támogatásával — s így a kalkulálni tudó, nagystílű, vállalkozó szellemet igénylő kereskedői tevékenységet, meg a technikai tudást és munkaszervezetet egyesítő, céhbeli foglalkozást átengedte a németségnek.