Századok – 1944

Ismertetések - Szabó T. Attila: Gyergyói helynevek a XVII–XIX. századból. Ism.: Deme László 335

TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNET 335 mává való szélesítését. De ö maga később több helyen etnológiai következtetéseket von (52., 57., 59., 61. stb. 1.). Sőt egy művészettörténész hasonló eljárására hivatkozva ezt mondja a csernigovi vadászati jelenetről: „...a két vadász hajviseletének s egyéb megkülönböztető jelének nyilván az az értelme, hogy etlinikai különbséget ábrázoljon" (78. 1.). A könyv értékes fejezete a munkácsi múzeum igazgatójának, Jankovich Miklósnak a Lehóczky-Múzeum honfoglaláskori leleteiről szóló közleménye. Ebben új ősmagyar leleteikkel ismerkedünk meg. Köszönettel tartozunk L.-nak, hogy a lelkiismeretes közleménynek helyet adott munkájában. Fettich Nándor A BARCASÁGI HÉTFALU HELYNEVEI. Bevezetéssel és magyarázatokkal közzéteszi Árvay József. Kolozsvár 1943, Erdélyi Tudományos Intézet, 247 1., 1 térk. 8°. » Az Erdélyi Tudományos Intézet céltudatos programmjába jól illik bele Á. könyve, mely — szerény címével ellentétben — Hétfalu egész településtörténetét feldolgozza. A bevezetés régészeti és történelmi eredmények felhasználásával röviden összefoglalja a vidék és környékének történetét, majd a család- és helyneveket veszi vallatóra. Legfontosabb eredménye az, hogy a XVI. sz.-i családneveknek 89%-a magyar, a helynevek közül pedig majdnem mindegyik magyar eredetű, s ez az ott lakó magyarok és románok települési elsőbbségének kérdésében a magyarok javára dönt. Eredetük a történeti és családnévi adatok alapján egybehangzóan állapítható meg: a mai hétfalusi csángóság a határőrmagyarok és besenyők egybeolvadt maradéka, mely időnként székely betelepülőkkel gyarapodott. A mai románság — a családnevek és oklevélbeli adatok segítségével megállapíthatóan — csak a XVI. század negyvenes éveiben kezdett betelepülni. A szászság száma ma sem nagy, betelepülésük pedig még sokkal később, a XVIII. században kezdődött csak meg nagyobb mértékben ~ Eddig még egyedülálló, de sikeresnek látszó próbálkozása az, hogy a családnevek alapján belső népmozgalmi tényekre derít fényt. Észreveszi például, hogy egy időszakban a törzslakosok nevei mellett újabb, addig ismeretlen családnevek tünedeznek fel, mint Anderkó, Boldizsár, Dániel, Tamás, Máté; Dálnoki, Törési, Csiki, Szilágyi. A felsoroltak első része családnévvé lelt keresztnév, mely sajátság leginkább a Székelyföldön ismeretes; a másik csoport meg mind székelyföldi helynevekből alakult családnév, mely azért ragadt viselőjére, mert az illető helységből költözött be. Vagyis a családnevek helyes értékelése után tisztán nyelvészeti eszközök segítségével teljes biztonsággal megállapíthatjuk, hogy a hétfalusi csángóság 1500 körül jelentős számú székely betelepülővel gyarapodott. Így állítható a nyelvtudománynak ez az ága a település- és népiségtörténet szolgálatába. — Hogy ez a módszer más vidékekkel kapcsolatban hogyan fog beválni, nem láthatjuk még, kísérletnek azonban mindenképen biztató s kellő óvatosság mellett valószínűleg használhatónak fog bizonyulni. Az adattári rész, melyre az egész eredmény épül, gondos gyűjtés és lelkiismeretes, nagy tudással készült feldolgozás eredménye. Világos és áttekinthető rendszer teszi a munkát még használhatóbbá. Nagv érdeklődéssel várjuk a gyűjtésnek a bevezetésben ígért folytatását, illetőleg kiegészítését. Deme László SZABÓ T. ATTILA: GYEBGYÓI HELYNEVEK A XVII—XIX. SZÁZADBÓL. Budapest 1940. Magyarságtudományi Intézet, 67 1. 8°. — (Magyarország földrajzi nevei, ll) A kiadvány a szerző szerint adattárjellegű csak; két bőanyagú kéziratos forrás és több jegyzőkönyv és birtokösszeírás e területre vonatkozó anyagának pontos közlése. A feldolgozó számára értékes anyagot ad és jó adalék az általános dűlőnévgyüjteményhez is.