Századok – 1944

Ismertetések - Entz Géza: A középkori székely művészet kérdései. Ism.: Balogh Jolán 325 - Entz Géza: Szolnok-Doboka megye középkori művészeti emlékei. Ism.: Balogh Jolán 325

MŰVÉSZETTÖRTÉNET 325 FNTZ GliZA: SZOLNOK-DOBOKA MEGYE KÖZÉPKOBI MŰVÉSZETI EMLÉKEI. Kolozsvár 1943, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 10 1„ VI mell., 1 térk. 8°. — (Erdélyi Tudományos Füzetek 150.) ENTZ GÉZA: A KÖZÉPKORI SZÉKELY MŰVÉSZET KÉRDÉSEI. Kolozsvár 1943, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 13 1., VI mell. 8°! — (Erdélyi Tudományos Füzetek 162.) A szerző mindkét tanulmányában oly magyarlakta területek középkori műemlékeiről ír, melyek eddig csak néhány, Erdély művészetével foglalkozó szakember előtt voltak ismeretesek, és csupán ezek mutattak rá mind művészi értékükre, mind pedig mérhetetlenül nagy település- és művelődéstörténeti -jelentőségükre. A tudományos közvélemény azonban nem vett róluk tudomást, megelégedett azzal, hogy Roth Viktor munkássága nyomán Erdély művészetét egyszerűen azonosította a szászok műemlékeivel. Annál örvendetesebb E. célkitűzése és kutatási iránya, melynek eredményeit egyelőre vázlatos áttekintésekiben tárja az érdeklődők elé. Első tanulmányában kisebb terület, az egykori Belső-Szolnok és Doboka vármegyék középkori templomait ismerteti forma-és stílustörténeti nézőpontból, de egyúttal rámutat településtörténeti fontosságukra is. Fejtegetéseiben helyesen emeli ki azokat a sajátságokat, melyek a magyar gótika általános stílusjegyei közé tartoznak — ezekről különben e sorok írója is több ízben szólott — és jó szemmel, biztos érzékkel méltatja egyszerűségükben, világos tagoltságukban rejlő művészi szépségüket. A tanulmányhoz csatolt térképen pedig széleskörű, alapos helyi ismeretei és a XIV. századi pápai tizedjegyzékek alapján kitűnő szemléltető képet nyújt a tárgyalt terület középkori templomairól és egyben a vidék mély és kiterjedt művészi kultúrájáról. Felsorolásában sok kevéssé ismert vagy éppen ismeretlen emlék is szerepel, mint például az ötletesen egyéni, falusian bájos csicsókeresztúri kapu. E. vázlatos tanulmánya mindenképen nagyon helyes nézőpontú, módszeres munkaprogramm. melynek rendszeres kidolgozását mind történeti, mind formai alapon a szerzőtől várjuk. Nagyobb területei, az egész Székelyföldet öleli át E. másik tanulmánya, és-ezért természetszerűleg vázlatosabb. Formai megfigyeléseit azonban helyi tapasztalatai támogatják és így futólagosan bár, de mégis jól tájékoztat a székely művészet alapvető kérdéseiről. A leglényegesebb, valóban döntő probléma a székely művészet kezdeteire vonatkozik, következésképen а román stíluskorszak emlékei életbevágóan fontosak. E. jó áttekintést ad róluk, sőt számukat meg is toldja az eddig ismeretlen altorjai kapuval. A felsorolt kisebb faragványok, szenteltvíztartók stb. azonban nagyobb megrostálást kívánnak. A székelyföldi román stílusú emlékek keltezése is igen nehéz probléma. E. inkább a késői keltezés felé hajlik és véleményét az újabb történeti megállapításokkal (Györffy György) támogatja. Nézetem szerint azonban fordítva áll a dolog: a Székelyföld románstílű emlékei oly ékesen szóló dokumentumok, hogy a történészek fejtegetéseit is erősen cáfolják. Gondolok elsősorban a legkorábbi Szent László-sorozatokra, a bögözire és a gelenceire, melyeken a gótikus stílusnak még nyoma sincsen. A gelencei freskósorozat legeslegkésőbb а XIV. század elején készülhetett -— a bögözi még korábban — következésképen a gelencei templom legalább is а XIII. században épült. Kőből épített templom, kitűnő freskódísz pedig nem lehetett egy újonnan megtelepült nép, méghozzá katonanép legelső művészi megnyilatkozása, és tegyük még hozzá, nem is a szék központjában, hanem a legeslegkeletibb határszélen! A fejlődésnek okvetlenül voltak korábbi állomásai és így Háromszék betelepülése semmiesetre sem eshetett csupán csak а XIII. századra. Természetesen ezeknek a kérdéseknek a végleges eldöntése még igen sok részletkutatást kíván mind történeti, mind régészeti szempontból és különösen fontos lenne ásatásokat végeztetni, amint vitéz dr. Ferenczi Sándor alig elkezdett ásatásai Bálványos várában máris igen szép eredményekkel jártak. E. a továbbiakban foglalkozik a székely erődtemplomokkal, miközben helyesen mutat rá azokra az alapvető szerkezeti és stílussajátságokra, melyek a székelység enemű alkotásait a szászok erődtemplomaitól elválasztják. (V. ö. crrevonatkozólag tőlem: Magyar Művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky S. 21*