Századok – 1944
Ismertetések - Patek Ferenc: A magyar külpolitikai közvélemény alakulása az annexiós válságtól a világháborúig. Ism.: Juhász Lajos 282
282 politikai töbténet párt semminő irányban sem táplál felforgató törekvéseket és a magyar püspöki karral sincsenek olyan ellentétei, aminők éppen ekkor Ausztriában támadtak a püspökök és a keresztényszocialisták között. Bánffy céljai támogatására a jeles liberális publicistával, Beksics Gusztávval, készíttetett bizalmas emlékiratot, amellyel a néppárt veszélyes voltát akarta Bómában igazolni. De a Vatikánban éppen az egyházpolitikai törvények hatása alatt nagyon is szükségesnek látták, hogy a katolikus érdekek hathatósabb védelmére katolikus politikai párt is sorompóba lépjen. Beksicsnek ó-liberális elméletei és aggodalmai tehát hatástalanok maradtak Rómában. Mielőtt pedig Bánffy a Szent Széknél újabb kísérletet tehetett volna a néppárt ellen, 1895. április végén Agliardi nuncius magyarországi útja miatt feszültté vált a helyzet, ami a néppárt elleni római akció elejtését is maga után vonta. S. szép tanulmánya értékes fejezel a magyar liberális egyházpolitika történetéhez. * TÓTH LÁSZLÓ (Szeged) PATEK FERENC: A MAGYAR KÜLPOLITIKAI KÖZVÉLEMÉNY ALAKULÁSA AZ ANNEXIÓS VÁLSÁGTÓL A VILÁGHÁBORÚIG. Budapest 1943, Szerző, 91 1. 8°. Ügy kezdődik ez a könyv és legnagyobb részén keresztül úgy is folytatódik, hogy az olvasóban egyre erősebben merül fel a kétség: megtud-e ebből az írásból valami értelmeset a magyar külpolitikai közvélemény alakulásáról a világháború kitörését megelőző évekből. Először körülbelül ötven lapon át arról olvasunk, hogy ezeknek az éveknek jelentősebb külpolitikai eseményeit, de néha a kevésbbé jelentősebbeket is, öt-hat budapesti újság milyen kommentárokkal kísérte. Aztán újabb harminc lapon arról hallunk, hogy ugyanezek az újságok miképen írtak az európai államok akkori belpolitikai életérőt. Már csak tíz lap van hátra és az olvasó még mindig úgy érzi, hogy az ш érdeklődése, amellyel a könyvet kezébe vette, távolról sincs kielégítve; a szóbanforgó témával összefüggő sok kérdés közül még egyre sem kapott feleletet. Hisz általános vélemény, hogv a magyar tásadialom külpolitikai iskolázottsága terén még sok a kívánnivaló. Szeretnők látni tlehát egyszer a magyar külpolitikai közvélemény tudományos taglalását: megtudni azt, hogy társadalmunkban kiknek van és milyen tényezők által meghatározott nézetük azokról a kapcsolatokról, amelyek Magyarország és a külföld közt, valamiint az idegen államok vagy államcsoportok közt külön-külön fűződnek. A felvetett problémát jó volna a történettudomány, a szociológia és a sajtótudomány szempontjából megvilágította« szemlélni. Az öt-hat újságból itt összegyűjtött szemelvények azonban még csak a témához való anyagközlésnek sem tekinthetők, főként ha nem kapunk tájékoztatást a felől, hogy az illető lapok milyen körök véleményét milyen rétegben terjesztették. Könyvünkből pedig még ez sem tűnt ki eddig. És ekkor következik az utolsó tíz lap. A szerző itt segíteni igyekszik az olvasón, megpróbál összefoglaló képet adni. A sajtó és a közvélemény egymáshoz való viszonya felett való rövid elmélkedés után megnyugodva abban a tudatban, hogy a „szabad sajtó ebben a korban megközelítő jó képet adott a közvéleményről", hírlapi kivágatait igyekszik összeegyeztetni és így az akkori egyiségesmek feltételezett magyar külpolitikai közvéleményt jellemezni. Bár ezek az utolsó lapok néhol már-már azt a hitet ébresztik, hogv a szerző mégis érzi a probléma módszeresebb és főként mélyrehatóbb megvizsgálásának szükséget, várakozásunkban végül mégis csalódunk. Egyes kérdések szinte a dolog természetének kényszerítő erejénél fogva felszínre vetődtek, ezeket azonban az író meglepő könnyedén és magabiztosan intézi el, és ezzel otthagyja olvasóját kielégítetlen érdeklődésével. A könyv adatainak nehezen lehet hasznát venni, okfejtése pedig nemigen serkent további gondolatokra. Végül még egyet: a munka doktori értekezésnek készült. Bizony csekély mértékben tesz bizonyságot arról, amit pedig minden ilyen írásműnek bizonyítania kellene: arról, hogy írójának van problémaérzéke és ért a felmerülő kérdések módszeres kidolgozásához. JUHÁSZ LAJOS (Béc )
