Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
III. OTTÓ CSÁSZÁR ÉS MAGYARORSZÁG AZ ÚJABB TÖRTÉNETÍRÁSBAN ' 31 geschichte"-vé egyszerűsödik. Már tanulmányaim jegyzeteiben rámutattam arra, hogy nem egy ponton még német mintaképein is túlmegy, főként abban, hogy a császári „Ostpolitik" elveinek kivételnélküliséget, szinte törvényszerűséget tulajdonít. Képtelenségnek tűnik fel előtte, hogy az „egyedülálló hatalomra183 támaszkodó császár Magyarországot „valahogyan nem vette észre".®4 Szerinte István és Gizella házasságának „lehetőségét nyilván ugyanaz a Deér-félretette lándzsajelvény . .. magyarázza, mint Géza utolsó éveinek feltűnő és bizonnyal nem pápai felhatalmazásra támaszkodó egyházi intézkedéseit".9 5 E sorokat olvasva, arra a némel nézeteket hirdető modern közíróra kell gondolnom, akiben a középkor jelenségei nemrégiben azt a groteszk benyomást keltették, mintha a világot a birodalmi jelvények igazgatnák.96 Tóth Zoltánt szintén nem érdeklik az államelmélet valóságai, hanem csak „a kor szellemi elitje", azaz a világuralmi eszme hívei.9 7 Ezzel a „császárnál császárabb" szemlélettel szemben felmentve érzem magam az alól, hogy elméletének minden részletére kitérjek. Visszásnak tartom ugyanis, hogy sajátos német tézisekről éppen egy magyar kutatóval szálljak vitába.9 8 •A kérdéssel eddig foglalkozó német és magyar kutatók csupán az ideológiai vonatkozásait vizsgálták III. Oltó keleti politikájának s nem vetették fel azt a kérdést, hogy vájjon éppen az ő uralkodása alatt megvolt-e a lehetősége a neki tulajdonított birodalmi igény, ezen „übersteigerte Hilfskonstruktion1'9 9 gyakorlati érvényesítésének? Milyen volt a nagyszabású tervek és a valóságos ha-93 II 20. 1. 94 II 21. 1. аз II 21. 1. 96 „Immer, wenn es sich in der Geschichte Europas um die äussersten Dinge unserer Kullurwelt handelte, schien es, als harrten im Hintergrunde unsichtbar die Reichsinsignien und bestimmten das sichtbare Geschehen": Örnulf Tigerstedt, Nationalstaat und Reichsgedanke. Das Reich, 1942, nr. 46. Hasonlóképen jellemző Tóth Zoltán szemléletére a következő megállapítás: „Ezek az idézetek (t. i. az Altaichi' Évkönyvek és Sigbert) önmagukban is eldöntik, hogy egykorú német értékelés szerint királyságunk első évtizedeinek döntő jelentőségű uralmi jelvénye a lándzsa volt, éppen úgy, mint a .dominica hasta' II. Henrik kezében" (I 58. 1. 115. j.). Nyilvánvaló ebből, hogy szerzőnket nem a hazai gyakorlat, nem az a tény érdekli, hogy vájjon tényleg jelvénye volt-e a lándzsa a magyar királyavatásnak, hanem ennél sokkal fontosabb számára ,.az egykorú német értékelés". 97 II 20. 1. 98 L. erre e tanulmány végén III. Ottó univerzalizmusáról mondottakat.. Minthogy e helyen kizárólag T. Z. 'érvszerű ellenvetéseivel foglalkozom, csupán utalok arra, hogy kritikája bizonyítékaim legnagyobb részét érintetlenül hagyta: így III. Ottó címeinek magyarázatát, a birodalom fogalmára vonatkozó megállapításokat, a servus apostolorum-igény alkalmazásának kronológiai nehézségeit stb. Nem találtam megfogható ellenérvre a benedietio értelmezését kifogásoló részben s a koronatípusokra vonatkozó fejtegetést sem tudom többnek tekinteni oly elmel'uttatásnál, melyből egyedüli pozitívumként fogalmaim helyessége derül ki: ..Deér tehát a német kiadásban a szent korona felső részére nézve befogadott, gáncsolhatatlan kifejezést használ" (II 33. 1.). 99 Aubin HZ. 162 (1940).
